Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (röviden: FSZEK) egy nagyon színvonalas hely, ahol a legtöbb könyv megtalálható, amire szükséged van az egyetemi tanároknak szüksége van ahhoz, hogy legalább valami értelmesnek látszó tudást is átadjanak a diákoknak a semmitmondó előadásokon túl.

Az FSZEK (mondhatnánk: FéSZEK, minthogy vizsgaidőszak idején ide fészkeli be magát a sok eltévelyedett diplomás kolduspalánta) a kulturális élet központja, ahol tényleg bármikor, bármit olvashat az enber, amit nem akar. Ugyanis sajnálatos módon mindig pont az a könyv nincs bent/van kötésen/került törlésre, amire az egyszeri könyvmókusnak szüksége van. Mindezek ellenére zombi módra csak ebbe a könyvtárba megyünk, ha tanulni akarunk, vagy legalábbis imitálni azt. Nem is tudásszerzés helye ez igazából, hanem egy absztrakt tér, ahol meg van az illúziója annak, hogy művelődsz, miközben büntetlenül alhatsz, kávézhatsz, és minden egyéb mást csinálhatsz az olvasáson kívül.

A könyvtár felépítése

A központi könyvtár, mely az FSZEK szíve a belvárosban található, hogy a tanulásban elhízott diákok, köszvényes tudósok, koleszterinbeteg filozófusok még csak véletlenül se mozogják túl magukat, minthogy a város bármely pontjáról könnyen megközelíthető.

A könyvtárba belépni nem egyszerű ám! Akárcsak egy számítógépes szerepjátékban itt is zárt ajtók fogadnak, és a bejutáshoz különleges papírokra van szükség, melyek megszerzéséhez több mint 9-es szintűnek kell lenned. Persze előbb be kell jutnod a ruhatárig. A könyvtár 10-nél előbb semmiképp sem nyit ki, hiába áll a sor már a Puskin utca végén. Nem, a könyvtár üzemeltetői tüchtig emberek, görcsösen ragaszkodnak a pontos nyitáshoz, hóban-fagyban, punciizzasztó hőségben. Sőt, olykor még hatásszünet gyanánt várnak 5 percet, hogy a feszültség még nagyobb legyen. Tehát nem kell moziba menned thrillert nézni, hogy izgasd magad, a suspense a Szabóervinnél is tökéletesen szórakoztat a maga módján.

A könyvtárba belépve biztonsági őrök szúrós látványa fogad, akik komoly tekintettel próbáljál leplezni haszontalanságukat. Szinte árad róluk a mélységes unalom, a mindennapi ácsorgás monotonitása. Tehát rajtuk viszonylag könnyű átjutni.

Ám innentől nehezednek az események! A ruhatárba belépve ugyanis azt hinnéd, hogy "áh, ez csak a puccos öregasszonyoknak van, akik 600 kabátban jönnek, rókaprémmel a nyakuk körül". Nem oda Buda! Minthogy olvasni amúgy sem szeretsz (nem azért jöttel a könyvtárba sem), így figyelmedet biztosan elkerülte a "ruhatár használata kötelező!" cégtábla. Ne aggódj: erre majd figyelmeztet a könyvtár határán álló aktuális muki (életből kiábrándult könyvtáros nő, alkalmi munkás bölcsészdiák, posztmunkásőr biztonsági férfi), ugyanis egy jó ideje még kotongumit sem vihetsz be magaddal, mintogy abba is potenciálisan belefér egy könyv. Ezért nem tehetsz mást: vagy szájalsz keveset a biztonságiakkal, szidva az aktuális politikai rendszert, társadalmat, mindent, vagy pedig visszakullogsz szó nélkül, és leadod a ruhád. Szinte kélysóváran figyelnek a ruhatárasok, mintha legalábbis nemcsak a kabátodat, de minden egyes ruhadarabodat le akarnák tépni rólad. Félve kíséred szemeddel a több mint 40 000 Ft-os kabátodat, amint bebassza a többi ruhanemű masszájába, illetve táskádat, amiből ki-kiesik pénztárca, öngyújtó, szendvics stb..

Persze nem kell kivárnod a ruhatárosok villámgyors munkáját, mert vannak elektromos zárral ellátott szekrények. Igen ám, de ez sem lesz olyan egyszerű művelet! Általában az ajtók közül két típust különböztethetünk meg: 1. azok, melyek éppen rosszak "kérjük forduljon másikhoz"-felirattal ellátva; 2. azok, melyeket becsuksz, de csak 2 órás kínszenvedés után tudja kinyitni az állítólag hozzáértő biztonsági őr. Mindenesetre, ha épp sietsz, mindenképp ezt az opciót fogod választani, mert az ajtókkal szarakodni még mindig kevesebb időt vesz igénybe, mint a sorod kivárása a ruhatáros mukiknál.

A ruhaleadás procedúráit túlélve felszabadultan lépnél be a könyvtárba, már készülve az alvásra, vagy a közelben ülő, pucér seggét kipucsító, olvasást imitáló leányzóra való hokizásra. Ám túl egyszerű dungeon lenne a Szabóervin, ha ilyen könnyedén bejuthatnál. Nem. Ide bizony olvasójegy kell, melynek megszerzése nem egyszerű szintén. A rendkívül nagy hozzáértést mutató munkamegosztásnak köszönhetően ugyanis külön ember végzi az adataid felvételét, a kártyakészítést, az arcodba mosolygást, a fizetést, és a számla kiadását. Így mire meg lesz a kártyád, már megismerkedtél a könyvtár fél személyzetével. Végülis jó stratégia, mert így legalább lesz kit csesztetned, ha esetleg mégis rászánod magad a tanulásra, és nem csábít el az alvás vagy egy nőnemű bája.

A könyvtár maga több szintből áll, mindenhol törekszenek a modern felszereltségre, így már színes, alig homályos CRT montirokon böngészhetjük kedvenc könyveinket. Illetve videóinkat, mert médiatár is van ám, meg zenei gyűjtemény, tehát aki esetleg nem elégszik meg az alvással, evéssel, faszveréssel, az nyugodtan mehet filmezni, zenét hallgatni. Mindegy, csak olvasni ne kelljen.

Az FSZEK-ben lift is van ám, így a könyvtár teljes mértékben tespedésbarát, tehát akár szabadidőközpontnak is nevezhetnénk. Örüljünk is, hiszen az egyszeri diáknak legalább a tényleges lépcsőket nem kell végigjárnia, ha már virtuálisan örökké csak ilyen felesleges építményekbe botlik az egyetemi ranglétra útvesztőin.

Vannak különféle olvasótermek, melyek külön szinteken helyezkednek el. Minél fentebb haladsz, annál nagyobb a csend, mert mindenki tanul alszik.

Az alsó szinteken kicsit nagyobb a zaj, itt inkább az olvasást kell így imitálni, s meg kell tanulni nyitott szemmel aludni, ha már a felső szintekre nem férünk be (vizsgaidőszakban ez sokszor előfordul, hiszen ekkor a legálmosabb a nép, a sok tanulástól kocsmázástól).

PROTIPP: Érdemes vigyázni a kényelmesnek és csalogatónak tűnő fotelekkel, mert némelyiken furcsa barna foltok vannak, melyek akkor szaporodtak el, mikor még olvasójegy nélkül is be lehetett járni, és egy-két hajléktalan is feltűnt, hogy melegedjék. Igaz, a kevésbé kómásak már a szag alapján is rájöhetnek, hova nem érdemes ülni.

Könyvkölcsönzés

A vizsgaidőszakban szinte harc dúl azon kevés példányért, ami beszerzhető a tananyagban szereplő kötelezők közül. Általában kölcsönözhető könyvekből 2-3 db van, így ez a 2-3 példány jut 500-600 tanulóra, plusz néhány elvont tudósmókusra. Így epikusabb csaták dúlnak itt, mint bármelyik látványfilmben.

A kölcsönözhető könyveket 3 csoportba soroljuk: 1. Melyek kötészeten vannak éppen, mert már olyan szar állapotban voltak, hogy sokan összetévesztették a lapokat WC-papírral. 2. Könyvek, melyek törlésre kerültek, mert már WC-papírnak sem voltak jók. 3. Éppen kint vannak valakinél.

Ám ne reménykedj, hogy a 3. típusú könyvek majd visszakerülnek egyszer csak. Nem. Nevükben is ott van: 3. típusú könyvek. Tehát tulajdonképpen csak fikciók, szellemalakban léteznek. Ugyanis legtöbbnek lejárati ideje még 2000 előtti dátumra tehető. Valószínűleg ezek hatására vezették be az olvasójegyet, így sikerült visszaszorítani a lejárati időt 2007-re.

Olyan könyv nem létezik, ami meg van. De minden más igen. Ami éppen nem kell, az az arcodba robban. A hangyák párzásának filozófiájából vagy 10-15 kötetet is talász, illetve bármelyik igénytelen ponyvaregényből akár még 3-at is kivehetsz, úgyis marad.

Tehát könyveket ne akarj kölcsönözni. Már csak azért se, mert jól tudják a tulajok, hogy ezzel mennyi pénzt lehet szerezni. Ugyanis garantáltan nem viszed vissza időben, így csak a 3., levélben közölt felszólítás után eszmélsz rá, hogy "jééé, ez a könyv még itt van". Aztán pedig fizethetsz húsos ezreseket.

Persze, ha jó a memóriád, akkor se reménykedj benne, hogy még idejében visszaviszed: a könyvtár biztosan akkor lesz zárva, mikor ezt meg akarod tenni, így legalább 200 Ft-ot úgyis ott kell hagynod egy könyvért.

Helyben olvasás

Minthogy a könyvkölcsönzéssel befürödtél már többször is, megtanulod, hogy érdemes a helyben olvasható könyvek körül szaglásznod, ha esetleg szeretnél esélyt szerezni az UV vizsgára.

Helyben olvasható könyveket nem lehet kivenni. Gondolhatnád, hogy ez jó, mert akkor mindig hozzáférhető. Nem ilyen egyszerű! Helyben olvasható könyvek közül kétféle van: 1. ami kötészeten van vagy töröltek már 2. amit valaki éppen kivett.

Persze kérhetsz raktárról is, ám a kiváló algoritmusnak köszönhetően akár 5-en is leadhatjátok ugyanarra az igényt. Így kilkkelőverseny kezdődik, és aki többet kattint a "kérés elküldése" gombra, az nyert. A meglepetés akkor fogad, mikor a kért könyv kinn van, szemezel vele, de a könyvtáros kijelenti, hogy azt bizony már törölték. Már megijedsz, hogy hallucinálsz, hogy a vizsgák megbolondítottak, s már a munkakaresésen és pszichiáteren töröd a fejed, mikor a könyvtáros néni/bácsi csak észreveszi, hogy ott a könyv. Igen ám, de a tiéd helyett "Vég Béla" becses neve szerepel. Ezért konstatálod, hogy helyben olvasni sem túl érdemes. Helyezd hát magad kényelembe egy fotelben, és aludj. Hiszen a vizsgára úgyis kipihentnek kell lenni...