Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (röviden: FSZEK) egy nagyon színvonalas hely, ahol a legtöbb könyv megtalálható, amire szükséged van az egyetemi tanároknak szüksége van ahhoz, hogy legalább valami értelmesnek látszó tudást is átadjanak a diákoknak a semmitmondó előadásokon túl.

Az FSZEK (mondhatnánk: FéSZEK, minthogy vizsgaidőszak idején ide fészkeli be magát a sok eltévelyedett diplomás kolduspalánta) a kulturális élet központja, ahol tényleg bármikor, bármit olvashat az enber, amit nem akar. Ugyanis sajnálatos módon mindig pont az a könyv nincs bent/van kötésen/került törlésre, amire az egyszeri könyvmókusnak szüksége van. Mindezek ellenére zombi módra csak ebbe a könyvtárba megyünk, ha tanulni akarunk, vagy legalábbis imitálni azt. Nem is tudásszerzés helye ez igazából, hanem egy absztrakt tér, ahol meg van az illúziója annak, hogy művelődsz, miközben büntetlenül alhatsz, kávézhatsz, és minden egyéb mást csinálhatsz az olvasáson kívül.

A könyvtár felépítése

A központi könyvtár, mely az FSZEK szíve a belvárosban található, hogy a tanulásban elhízott diákok, köszvényes tudósok, koleszterinbeteg filozófusok még csak véletlenül se mozogják túl magukat, minthogy a város bármely pontjáról könnyen megközelíthető.

A könyvtárba belépni nem egyszerű ám! Akárcsak egy számítógépes szerepjátékban itt is zárt ajtók fogadnak, és a bejutáshoz különleges papírokra van szükség, melyek megszerzéséhez több mint 9-es szintűnek kell lenned. Persze előbb be kell jutnod a ruhatárig. A könyvtár 10-nél előbb semmiképp sem nyit ki, hiába áll a sor már a Puskin utca végén. Nem, a könyvtár üzemeltetői tüchtig emberek, görcsösen ragaszkodnak a pontos nyitáshoz, hóban-fagyban, punciizzasztó hőségben. Sőt, olykor még hatásszünet gyanánt várnak 5 percet, hogy a feszültség még nagyobb legyen. Tehát nem kell moziba menned thrillert nézni, hogy izgasd magad, a suspense a Szabóervinnél is tökéletesen szórakoztat a maga módján.

A könyvtárba belépve biztonsági őrök szúrós látványa fogad, akik komoly tekintettel próbáljál leplezni haszontalanságukat. Szinte árad róluk a mélységes unalom, a mindennapi ácsorgás monotonitása. Tehát rajtuk viszonylag könnyű átjutni.

Ám innentől nehezednek az események! A ruhatárba belépve ugyanis azt hinnéd, hogy "áh, ez csak a puccos öregasszonyoknak van, akik 600 kabátban jönnek, rókaprémmel a nyakuk körül". Nem oda Buda! Minthogy olvasni amúgy sem szeretsz (nem azért jöttel a könyvtárba sem), így figyelmedet biztosan elkerülte a "ruhatár használata kötelező!" cégtábla. Ne aggódj: erre majd figyelmeztet a könyvtár határán álló aktuális muki (életből kiábrándult könyvtáros nő, alkalmi munkás bölcsészdiák, posztmunkásőr biztonsági férfi), ugyanis egy jó ideje még kotongumit sem vihetsz be magaddal, mintogy abba is potenciálisan belefér egy könyv. Ezért nem tehetsz mást: vagy szájalsz keveset a biztonságiakkal, szidva az aktuális politikai rendszert, társadalmat, mindent, vagy pedig visszakullogsz szó nélkül, és leadod a ruhád. Szinte kélysóváran figyelnek a ruhatárasok, mintha legalábbis nemcsak a kabátodat, de minden egyes ruhadarabodat le akarnák tépni rólad. Félve kíséred szemeddel a több mint 40 000 Ft-os kabátodat, amint bebassza a többi ruhanemű masszájába, illetve táskádat, amiből ki-kiesik pénztárca, öngyújtó, szendvics stb..

Persze nem kell kivárnod a ruhatárosok villámgyors munkáját, mert vannak elektromos zárral ellátott szekrények. Igen ám, de ez sem lesz olyan egyszerű művelet! Általában az ajtók közül két típust különböztethetünk meg: 1. azok, melyek éppen rosszak "kérjük forduljon másikhoz"-felirattal ellátva; 2. azok, melyeket becsuksz, de csak 2 órás kínszenvedés után tudja kinyitni az állítólag hozzáértő biztonsági őr. Mindenesetre, ha épp sietsz, mindenképp ezt az opciót fogod választani, mert az ajtókkal szarakodni még mindig kevesebb időt vesz igénybe, mint a sorod kivárása a ruhatáros mukiknál.

A ruhaleadás procedúráit túlélve felszabadultan lépnél be a könyvtárba, már készülve az alvásra, vagy a közelben ülő, pucér seggét kipucsító, olvasást imitáló leányzóra való hokizásra. Ám túl egyszerű dungeon lenne a Szabóervin, ha ilyen könnyedén bejuthatnál. Nem. Ide bizony olvasójegy kell, melynek megszerzése nem egyszerű szintén. A rendkívül nagy hozzáértést mutató munkamegosztásnak köszönhetően ugyanis külön ember végzi az adataid felvételét, a kártyakészítést, az arcodba mosolygást, a fizetést, és a számla kiadását. Így mire meg lesz a kártyád, már megismerkedtél a könyvtár fél személyzetével. Végülis jó stratégia, mert így legalább lesz kit csesztetned, ha esetleg mégis rászánod magad a tanulásra, és nem csábít el az alvás vagy egy nőnemű bája.

A könyvtár maga több szintből áll, mindenhol törekszenek a modern felszereltségre, így már színes, alig homályos CRT montirokon böngészhetjük kedvenc könyveinket. Illetve videóinkat, mert médiatár is van ám, meg zenei gyűjtemény, tehát aki esetleg nem elégszik meg az alvással, evéssel, faszveréssel, az nyugodtan mehet filmezni, zenét hallgatni. Mindegy, csak olvasni ne kelljen.

Az FSZEK-ben lift is van ám, így a könyvtár teljes mértékben tespedésbarát, tehát akár szabadidőközpontnak is nevezhetnénk. Örüljünk is, hiszen az egyszeri diáknak legalább a tényleges lépcsőket nem kell végigjárnia, ha már virtuálisan örökké csak ilyen felesleges építményekbe botlik az egyetemi ranglétra útvesztőin.

Vannak különféle olvasótermek, melyek külön szinteken helyezkednek el. Minél fentebb haladsz, annál nagyobb a csend, mert mindenki tanul alszik.

Az alsó szinteken kicsit nagyobb a zaj, itt inkább az olvasást kell így imitálni, s meg kell tanulni nyitott szemmel aludni, ha már a felső szintekre nem férünk be (vizsgaidőszakban ez sokszor előfordul, hiszen ekkor a legálmosabb a nép, a sok tanulástól kocsmázástól).

PROTIPP: Érdemes vigyázni a kényelmesnek és csalogatónak tűnő fotelekkel, mert némelyiken furcsa barna foltok vannak, melyek akkor szaporodtak el, mikor még olvasójegy nélkül is be lehetett járni, és egy-két hajléktalan is feltűnt, hogy melegedjék. Igaz, a kevésbé kómásak már a szag alapján is rájöhetnek, hova nem érdemes ülni.