Adómanó

Gyönyörű, tavaszi nap virradt Manóföld legnagyobb szörpföldjére. A szüretelő manók már órák óta kint vannak, hogy a hajnal első sugaraira előbújó szörpharmatot begyűjtsék. Mindig ezek a cseppek a legfinomabbak.

MiaManó, a polgármester is a többiekkel dolgozik. Egy pityerkebokrot igyekezne leszüretelni, mikor szippantyókája furcsa, gurgulázó hangot ad ki. MiaManó a malom felé indul kitisztíttatni. Közben elsétál a Gorgyon folyó mellett, és integetve kíván jó munkát a túlparton dolgozó manótársainak, akik kalácsot készítenek. A malomba érve találkozik Gurgulával, a kalácsbeszerzővel, aki a bőröndjébe éppen a banán- és szederszörpüvegeket pakolja. Miközben cukorspárgával kötözi buggyosodó csomagját, az erőlködés mellett még jut ideje kipanaszkodni magát: – Hogy az a szárba szökkent pöszméte! Lassan minden időmet a gólyák hátán töltöm ahelyett, hogy én is a friss harmatot szüretelném veletek! Már idejét sem tudom, hogy mikor csípett meg a hajnal utoljára! Ha ez így folytatódik, úgy meg fogok savanyodni, mint a tavalyi kökényszörp! Ráadásul egy gólyajárattal csak egy kalácsot tudok hozni, hisz egyik kezemmel kapaszkodnom is kell! Ha mindennap tízszer fordulnék, akkor sem lenne elég! – Tudom, tudom, Gurgula. De az sem lenne megoldás, ha több gólyával többen mennétek. Nem lennénk elegen a szürethez és megromlana a szörp a földeken. Akkor aztán mit cserélgetnénk a túlparttal? Hidd el, hogy mióta én vagyok a polgármester, máson sem gondolkozom. Közben befut a gólyajárattal a kalácsképű Burgula egy utazóbőrönddel, amiből egy kalácselefánt fele lóg ki. – Mézes napokat! – köszönti őket. – Édes életet! Mit hoztál, Burgula? – kérdi MiaManó. – Ezt a „mézes trombit”. De nem fogom ezt így sokáig bírni, majd beleszakadok! A kalácsföldiek álló nap a fülemet rágják, hogy hozzak több és még több szörpöt, mert nem lesz ez így elég mindenkinek. A föld alattuk ekkor kipúposodik, majd egy lyuk lesz a közepén. A lyukból egy bányászlámpás vakond földes feje bukkan elő. – Szörpföld, végállomás! – szólal meg. A járatból egy tetőtől talpig sáros manó kászálódik ki napfénytől hunyorogva. Kezében egy negyed mézeskalács csillagot szorongat. – Na végre! Egy hete indultam! – mondja. – Vigyázat kérem, az ajtók záródnak! – szól a vakond, majd a lyukba tolatva visszasöpri maga után a földet. – És még gyorsan meg is jártam! – folytatja a földes manó. – Ezek a vakondok aztán nem kapkodják el! És mire megérkezek, mi marad? – kezével a megmaradt csillagra mutat. – Többet fogyasztok, mint ha el sem indultam volna! Ráadásul tiszta piszok lett. Kinek kell ez már így? – Furkola! Te megetted a csillagot?! – Kérdezi sipító hangon Burgula. – De hát az lett volna a nagy, tavaszi „A szörpöt ne szöszöld, hörpöld!” verseny fődíja! – Ettem a fenét! – válaszol Furkola. – Már megint a potyaleső kukacok! Elállja egy az utat és azt mondja: – „Addig kukacoskodok, amíg morzsát nem kapok!” – És ez így megy minden göröngynél! De nem baj, jövő héten páros hét jön, úgyhogy én süttetem a hasamat a gólyákkal és ti szagoljátok alulról az ibolyákat. – Nehogy azt hidd, hogy jobban jársz a gólyával, ő meg megissza a szörpödet! – válaszol Gurgula. – Na, én is kíváncsi vagyok – vág vissza Furkola –, hogy te mit fogsz szólni a vakondmetró rém unalmas történeteihez. MiaManó időközben elkészül a szippantyókája javításával és otthagyja a zsörtölődő manókat. Ismét a földek felé veszi az irányt, ám egész nap a malomban hallott beszélgetésen morfondírozik: Tényleg nem lesz ez így jó! – gondolja magában, miközben éppen szörpuzsonnáját majszolja. – Ha nem oldjuk meg ezt a gondot, akkor a kis manógyerekek már nem is fogják tudni, hogy mi a különbség egy puszedli és egy kalács között. A gólyák gyorsak ugyan, de drágák és beleütik a csőrüket a szörpbe. A vakond viszont olyan lassú, hogy majdnem megromlik a kalács, mire ideér. Nyárra ugyan visszatér délről egy fecske barátom, de egymagában ő sem tud sokat segíteni. Naplementekor, munkája végeztével hazafelé indul kertes házikójába, a Bodza u. 1.-be. Felesége, MaNóri és KisManó, a fia az ajtóban állnak. – Már nagyon vártunk – köszönti MaNóri. – Képzeld csak, ki jött hozzánk vacsorára! – Na ki? Törp Ödön, a kőtörő? De hát ő évek óta a nagy Üveghegyen él. Csak nem hazajött? – Neeeem – válaszolnak kórusban. – Akkor... akkor Tünde kereszt- anyánk? – Ő épp egy békát változtat vissza királyfivá Óperencián. De üdvözöl – szólal meg MiaManó mögött egy ismerős hang. MiaManó meglepetésében megpördül és hirtelen megpillantja a hang tulajdonosát. – AdóManóóóó! – kiált fel örömében. – Hát te hogy kerülsz ide? Azt hittem, Sárkányföldön segítesz tűzoltóállomást építeni. – Nem, éppen a szomszéd Koboldföldön volt egy kis dolgom. A nagy, közös kincses bödönjüket annyira megette a rozsda, hogy már inkább volt lyuk, mint bödön. Vittem nekik egy újat, hogy abban tartsák az adójukat. – A mijüket? Na, mindegy! Majd vacsora közben mindent elmondasz! Remélem, ugyanolyan édesszájú vagy, mint régen! – tessékeli beljebb AdóManót a ház belsejébe. A szörpvacsora után AdóManó jóllakottan megszólal: – Idejét sem tudom, mikor szörpöztem ennyit utoljára! Az a málna! Hmmm... de azért jó lett volna egy kis mártogatnivaló! MaNóri szabadkozva tárja szét a kezét: – Tudom, tudom. Mióta az eszemet tudom, mindenki erről panaszkodik: „A szörp csak a kaláccsal az igazi”. Próbáltam a szomszédtól kölcsönkérni, de egy születésnapi tortához elhasználta az összeset. MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessék. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. Így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra elcsodálkozik, majd megkérdezi: – Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy hét alatt összeeszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot áthozhattok, hogy csak győzzétek mártogatni. – Az jó lenne! – válaszol MiaManó, a polgármester. – De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. – Hát fizessétek ki a manókincstárból! – javasolja AdóManó. – Honnan? – vonja fel a szemöldökét MiaManó. – Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok. MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére. – Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban? – Az adót a kincstárban. Elmagyarázom: egy ilyen híd egy manónak sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szüretelnie, hogy összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, ha csak ő fizetné ki, hisz nemcsak ő használná, hanem mindenki. Na mármost: ha nem tévedek, a kalácsföldiekkel együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt és kalácsot tudtok cserélni és eladni. – És ez nekem csak egy aranyamba kerülne? – kérdezi MiaManó csodálkozva. – Ha mind a 100 manó befizeti, igen. – És akkor lenne szörp és kalács? – Pukkadásig – válaszolja AdóManó mosolyogva. MiaManó felpattan és lelkesen hátba csapja unokatestvérét. Hangosan nevet és körbetáncolja az asztalt, majd hirtelen dalra fakad:

„Ha híd épül, az a jó, Nincsen más, mint az adó, Egy aranyból ragyogó, Ettől boldog a manó.”