Szigeti veszedelem
A lap korábbi változatát látod, amilyen Simon (vitalap) 2011. augusztus 15., 11:58-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „Dedicálom ezt az munkámat a Jobbiknak, adja Isten, hogy véremet utolsó csöppig hasznossan néki dedicálhassam ''vitéz Zagyva György Gyula'' == OBSIDIONIS SZIGE…”)
Dedicálom ezt az munkámat
a Jobbiknak, adja Isten, hogy véremet utolsó csöppig hasznossan néki dedicálhassam
vitéz Zagyva György Gyula
Tartalomjegyzék
OBSIDIONIS SZIGETIANAE
Pars prima
(A Szigeti veszedelem első éneke)
1. Én az ki azelőtt iffiu elmével Játszottam szerelemnek édes versével, Küszködtem Viola kegyetlenségével: Mastan immár Mársnak hangassabb versével 2. Fegyvert, s vitézt éneklek, szidók hatalmát Ki meg merte várni, Gerendai haragját, Ama nagy Gerendai Károlynak hatalmas karját, Az kinek Europa rettegte szigetját. 3. Musa! te, ki nem rothadó zöld laurusbul Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul, Hanem fényes mennyei szent csillagokbul, Van kötve koronád holdbol és szép napbul; 4. Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat, Az ki örökkén volt, s imádod fiadat Ugy, mint Istenedet és nagy monárchádat: Szentséges királyné! hivom irgalmadat. 5. Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt, Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holt, Megvetvén világot, kiben sok java volt; Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt.