„Creepypasta” változatai közötti eltérés
SPh (vitalap | szerkesztései) |
|||
(11 közbenső módosítás, amit 6 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
<center> | <center> | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
'''(Funnypasták erre: [[Kriplipaszta]])''' | '''(Funnypasták erre: [[Kriplipaszta]])''' | ||
</center> | </center> | ||
− | [[ | + | |
− | [[ | + | [[File:Train_girl.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Theritualjpg.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Smile.dog.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Shoes_Shadows.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Scarybaby.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Now_do_you_remember_by_deaddeaddeaddead.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Leanback.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Lady_Picture.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Hallway_lady.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Ghost11.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Family_photo.gif|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:Creepywoman.gif|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:1207022990471.gif|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:1191104052615.jpg|right|thumb]] |
− | [[ | + | [[File:1181191329152.jpg|right|thumb]] |
+ | [[File:00000000000005.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1980-Cadaver_with_necklace.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046222001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276045679001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046872001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046872003.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046872004.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046940001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046940003.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046986001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276046986004.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047097001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047185002.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047185003.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047185004.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047230002.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047286001.jpg|right|thumb]] | ||
+ | [[File:1276047286003.jpg|right|thumb]] | ||
<h1>Bizalom</h1> | <h1>Bizalom</h1> | ||
57. sor: | 71. sor: | ||
<h1> Az Orvos</h1> | <h1> Az Orvos</h1> | ||
− | 1944 telén, a túladóztatott hátországban, | + | 1944 telén, a túladóztatott hátországban, az Ardennekben egy német orvos teljesen kifogyott a vérből, kötszerekből és fertőtlenítőből. Egy megrázó mozsártűz következtében a teljes táborhely vérfürdővé változott. Akik túlélték úgy mondták, hogy a sikolyokon és a hadnagyuk kiáltozásain túl, hallottak valakit kislányos örömmel vihogni.<br/> |
Az orvos körbe-körbe járkált a tűz alatt, majdnem teljes sötétségben, ahogy annyiszor, de sosem volt ennyire szegényes készlete. Nem számított. Tennie kellett a dolgát. Mindig a hasznosságára volt büszke.<br/> | Az orvos körbe-körbe járkált a tűz alatt, majdnem teljes sötétségben, ahogy annyiszor, de sosem volt ennyire szegényes készlete. Nem számított. Tennie kellett a dolgát. Mindig a hasznosságára volt büszke.<br/> | ||
A bombázás lassan véget ért, és a legtöbben fáradtan aludtak el a sötétben, a hajnal közeledtével - 1945 első napján. Az első fénysugarakra felébredtek sikoltozni kezdtek. Meglátták, hogy a kötéseik nem akármilyen kötések voltak, hanem húsdarabok és izomszalagok. Sokuk kapott vérátömlesztést, pedig nem volt elérhető vérkészlet. Minden ellátott sebesült szinte teljesen be volt fedve gesztenyebarnára száradt vérrel.<br/> | A bombázás lassan véget ért, és a legtöbben fáradtan aludtak el a sötétben, a hajnal közeledtével - 1945 első napján. Az első fénysugarakra felébredtek sikoltozni kezdtek. Meglátták, hogy a kötéseik nem akármilyen kötések voltak, hanem húsdarabok és izomszalagok. Sokuk kapott vérátömlesztést, pedig nem volt elérhető vérkészlet. Minden ellátott sebesült szinte teljesen be volt fedve gesztenyebarnára száradt vérrel.<br/> | ||
90. sor: | 104. sor: | ||
<h1>A Menyasszony</h1> | <h1>A Menyasszony</h1> | ||
− | Egy fiatalember és | + | Egy fiatalember és újdonsült felesége éppen nászútjukat töltötték Párizsban, mikor egyik este a hotelszobában a nő arra kérte férjét, üljenek le egy kicsit, beszélni akar vele. A nászút addigi felhőtlen hangulata megtörni látszott, a férfi érezte, komoly dologról lesz szó. Nem is zavarta meg szavával azt az egy perc csendet, amíg szerelme láthatóan minden lelki erejével azon volt, hogy szavakba öntse mondandóját.<br/> |
− | + | Végül a nő annyit kérdezett:<br/> | |
− | + | - Akkor is mellettem maradnál, ha kiderülne, hogy mégsem vagyok igazán … szép?<br/> | |
+ | A férfi megkönnyebbülten nevetett fel, rögtön eleresztett pár bókot, hogy megnyugtassa szerelmét, majd lágyan megsimogatta az arcát. Minden bizonnyal csak az elmúlt napok érzelmi túltelítettsége érte váratlanul feleségét, aki csupán egy pár megnyugtató szóra vágyott. A nő aggódva bár, de elmosolyodott, majd elővette a kendőjét. Felállt, odament a szoba túlsó felében lévő csaphoz, megnedvesítette a kendőt, és elkezdte törölgetni az arcát. A férfi csak csendben figyelte háttal álló kedvesét. Annyit látott, hogy a kendőn csak gyűlik a nő arcáról a smink, egyre vastagabban. Végül a nő abbahagyta a tisztítást, sóhajtott egyet, megfordult, és megadóan a férje szemébe nézett.<br/> | ||
+ | Egy óriási, groteszk, lila anyajegy borította be a fél arcát. A férj hirtelen megijedt, de egy pár pillanat múlva már bele is nyugodott a szokatlan látványba. Ennél sokkal súlyosabb dolog kell ahhoz, hogy elengedje élete szerelmét, akivel épp egy csodálatos új élet küszöbén állnak. Ám a felesége nem hallhatta a gondolatait. Ő csak annyit látott, hogy férjének elakad a lélegzete, és igyekszik szemével befogadni az ijesztő látványt. A nő könnyekben tört ki, és zokogva kirohant a nászutas lakosztályról. A férj tudta, hogy jobb lesz most magára hagyni a szerelmét, míg lenyugszik. Így várt pár percet, majd - most már ''a nagy titokkal'' megbékélve - elindult megkeresni a feleségét. Ám úgy tűnt, tévedett.<br/> | ||
+ | Nem találta szerelmét sem a mosdóban, sem az emeleten, sem bárhol a hotelben. Még a nászút idejének leteltével sem jelentkezett. Nem volt nála útlevél, sem pénz, így a férfi már a legrosszabbtól tartott. Felkereste a rendőrséget. A rendőrök tették, amit tenniük kellett, felvették az eltűnt személyek közé, csoportot szerveztek a keresésére. A férj is velük tartott, ahová tudott, de látta rajtuk, hogy ők csak úgy tekintenek a feleségére, mint egy újabb nő, aki meggondolta magát a házasságot illetően, és hazamenekült.<br/> | ||
+ | Teltek a napok, hetek, hónapok, de az újdonsült feleséget nem találták, a férfi pedig napról napra egyre kétségbeesettebb lett. Mást sem látott szemei előtt, csak azt a pillanatot, mikor szerelme a párizsi hotelszobában sírva fakadt. Tehetetlenségében úgy döntött, világ körüli útra indul, hátha valami csodálatos véletlen folytán megtud valamit rég eltűnt feleségéről. Több éves eredménytelen kutatás után egyszer Borneóban járt, ahol egy lepukkant helyi épületen a következő feliratot pillantotta meg: „Szörny-show”. Nem tudta igazán, mit takarhat ez az elnevezés, úgy döntött, benéz, és kideríti magának. Belépett, és egy életre megtanulta.<br/> | ||
+ | Embereket látott, rozsdás ketrecekbe zárva, akik a legkülönfélébb fejlődési rendellenességekben, betegségekben, tudatzavarban szenvedtek. Alig hitt a szemének, ahogy lassan haladt a ketrecek előtt. Egy tizenéves kislány, aki egykedvűen áll a ketrec közepén, a testét pedig mindenütt vastag szőr borítja. Egy középkorú, láthatóan zavarodott nő, akinek a bőre leginkább fakéregre hasonlít. Egy fiatal fiú, aki négykézláb rohangál fel-alá a ketrecben, és farkasokat megszégyenítő hangerővel csahol és hörög. Egy kéz nélküli, egy méter magas emberke, aki csak áll, és mereven néz a szemébe.<br/> | ||
+ | A legutolsó koszos ketrec hátsó sarkában pedig egy lihegő, összekuporodott, rángatózó teremtést látott, kopaszon, megcsonkítva, tetőtől talpig véres hegekkel borítva, ahogy minden lélegzetével mély morgás hagyja el a torkát. A férfi megállt, a ketreclakó pedig szeme sarkából észrevette a látogatót, és elhallgatott. Síri csend lett. Majd a teremtmény hirtelen velőt rázó sikításba kezdett, és embertelen erővel nekiugrott a ketrec belső felének. A férfi kétségbeesetten ordított fel, a lábai összerogytak, és könnybe lábadtak a szemei.<br/> | ||
+ | Nem a szörnytől rémült meg. Hanem az arcán attól a nagy, lila anyajegytől. | ||
<h1>Fehér zaj</h1> | <h1>Fehér zaj</h1> | ||
102. sor: | 123. sor: | ||
<h1>A Vasút</h1> | <h1>A Vasút</h1> | ||
− | Az unokatestvérem és én San Antonioba utaztunk és | + | Az unokatestvérem és én San Antonioba utaztunk és útközben hírét hallottuk egy elátkozott vasúti átkelőnek. A történet így szólt: egy gyerekekkel teli iskolabusz egyszer lerobbant pont a síneken, amikor éppen jött egy vonat. A vonat túl gyorsan közeledett ahhoz, hogy a gyerekeknek esélyük legyen leszállni. Mind meghaltak.<br/> |
Amikor megtaláltuk az átkelőt, megálltunk a kocsinkkal, pont a síneken. Mind a ketten egy kicsit idegesen és félve vártuk, hogy mi fog történni. Pont mielőtt úgy döntöttünk volna, hogy tovább indulunk, a kocsi elkezdett előre gurulni. Félelmünkben nem tudtunk mást tenni, mint levegőért kapva egymásba ragaszkodni, kitárt szemmel és szájjal. Örökkévalóságnak tűnő másodpercek után (ami valójában maximum öt lehetett) a kocsi megállt. Szétnéztünk, és a síneken túl találtuk magunkat. Most ez nem tűnik túl ijesztőnek, viszont amit utána láttunk az eléggé megrémített minket ahhoz, hogy visszaugorjunk a kocsiba és aznap éjjel még megtegyük az egész hat órás utat hazafele.<br/> | Amikor megtaláltuk az átkelőt, megálltunk a kocsinkkal, pont a síneken. Mind a ketten egy kicsit idegesen és félve vártuk, hogy mi fog történni. Pont mielőtt úgy döntöttünk volna, hogy tovább indulunk, a kocsi elkezdett előre gurulni. Félelmünkben nem tudtunk mást tenni, mint levegőért kapva egymásba ragaszkodni, kitárt szemmel és szájjal. Örökkévalóságnak tűnő másodpercek után (ami valójában maximum öt lehetett) a kocsi megállt. Szétnéztünk, és a síneken túl találtuk magunkat. Most ez nem tűnik túl ijesztőnek, viszont amit utána láttunk az eléggé megrémített minket ahhoz, hogy visszaugorjunk a kocsiba és aznap éjjel még megtegyük az egész hat órás utat hazafele.<br/> | ||
− | Miután megálltunk, mind a ketten körbejártuk a kocsit. A hat órás út alatt meglehetősen sok kosz rakódott a kocsira. Ez önmagában nem különös. Ami viszont az volt, az a sok pici kézlenyomat a kocsink hátulján. Gyermekek kezének a mérete volt. | + | Miután megálltunk, mind a ketten körbejártuk a kocsit. A hat órás út alatt meglehetősen sok kosz rakódott a kocsira. Ez önmagában nem különös. Ami viszont az volt, az a sok pici kézlenyomat a kocsink hátulján. Gyermekek kezének a mérete volt. Sosem tudtuk lemosni a kocsiról. |
<h1>Egy anya szeretete</h1> | <h1>Egy anya szeretete</h1> | ||
− | Egy | + | Egy este egy házaspár a kocsijában utazott, amikor a távolban megláttak egy nőt, amint az út közepén veszettül integet. A feleség mondta az urának, hogy hajtson tovább, mert veszélyes lehet az éjszaka közepén megállni, a férfi viszont mégis úgy döntött, hogy lelassít. Nem akarta magát azzal a kétellyel hagyni, hogy mi történhetett volna, ha valaki esetleg megsérült és magára hagyják.<br/> |
Ahogy közelebb értek, észrevették, hogy a nő arcát és karjait horzsolt és vágott sebek borították. Ekkor úgy döntöttek, hogy megállnak, hogy megnézzék miben segíthetnek. A sérült asszony [kétségbeesetten] könyörögve kérte, hogy segítsenek, mivel autóbalesetet szenvedtek, és a férje és az újszülött fia egy mély árokban vannak beszorulva a lecsúszott kocsiban. A férje halottnak tűnt, de a kisgyermek még úgy tűnt, hogy él.<br/> | Ahogy közelebb értek, észrevették, hogy a nő arcát és karjait horzsolt és vágott sebek borították. Ekkor úgy döntöttek, hogy megállnak, hogy megnézzék miben segíthetnek. A sérült asszony [kétségbeesetten] könyörögve kérte, hogy segítsenek, mivel autóbalesetet szenvedtek, és a férje és az újszülött fia egy mély árokban vannak beszorulva a lecsúszott kocsiban. A férje halottnak tűnt, de a kisgyermek még úgy tűnt, hogy él.<br/> | ||
Az utazó férj úgy úgy döntött, hogy lemegy és megpróbálja kimenteni a kisdedet az autóból. Megkérte a sérült asszonyt, hogy maradjon a feleségével a kocsijukban. Amikor leereszkedett az összetört kocsihoz, észrevette a két alakot az első ülésekben, de nem vizsgálta meg őket különösebben, hanem fogta kivette a kisbabát és gyorsan elindult vele vissza az anyjához. Amikor visszaért, nem látta sehol sem a nőt, így megkérdezte a feleségét, hogy hova lett. A felesége azt mondta, hogy a nő követte a férfit, amint lement a kocsihoz.<br/> | Az utazó férj úgy úgy döntött, hogy lemegy és megpróbálja kimenteni a kisdedet az autóból. Megkérte a sérült asszonyt, hogy maradjon a feleségével a kocsijukban. Amikor leereszkedett az összetört kocsihoz, észrevette a két alakot az első ülésekben, de nem vizsgálta meg őket különösebben, hanem fogta kivette a kisbabát és gyorsan elindult vele vissza az anyjához. Amikor visszaért, nem látta sehol sem a nőt, így megkérdezte a feleségét, hogy hova lett. A felesége azt mondta, hogy a nő követte a férfit, amint lement a kocsihoz.<br/> | ||
157. sor: | 178. sor: | ||
"A síron az áll, hogy 1857 február 20-án meghaltál!"<br/> | "A síron az áll, hogy 1857 február 20-án meghaltál!"<br/> | ||
"Nem, én élek! Csak egy félreértés volt!"<br/> | "Nem, én élek! Csak egy félreértés volt!"<br/> | ||
− | "Bocsásson meg, asszonyom," -mondta | + | "Bocsásson meg, asszonyom," -mondta Hunor miközben rálépett a harangra, hogy elhallgattassa azt és eltömítette a csövet földdel. "De most augusztus van. Bármit csináltál odalent, az biztos, hogy nem élsz már, és az is, hogy ott maradsz!" |
<h1>Harmincharmadik születésnap</h1> | <h1>Harmincharmadik születésnap</h1> | ||
328. sor: | 349. sor: | ||
Amennyit ki tudott venni szobából, az alapján nem sokban különbözött az ő saját szobájától és a sarokban egy nő volt, akinek a bőre hihetetlenül sápadt volt. A fejét a falnak támasztva, az ajtónak háttal álldogált. Egy ideig megdöbbenten bámulta őt, mivel nem tudta, hogy kicsoda lehet. Talán egy híresség? Esetleg a tulaj lánya? Már majdnem bekopogott, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Miközben még mindig bámulta őt, a nő hirtelen megfordult, ezért ijedten hátrahőkölt az ajtótól azt remélve, hogy nem vette észre, hogy kémkedett utána. Elment az ajtótól, egyenesen vissza a szobájába. A következő nap ismét visszatért az ajtóhoz és benézett a széles kulcslyukon. Ezúttal semmi mást nem látott csak vörösséget. Semmilyen alakot, vagy mozgást sem tudott kivenni a szobából, csak a teljesen mozdulatlan vörösséget látta. Azt gondolta, hogy az ott lakók biztos észrevették, hogy kémkedett utánuk az előző éjszaka, ezért letakarták a kulcslyukat valami piros dologgal. Kellemetlenül kezdte érezni magát, amiért gondot okozott a nőnek és remélte, hogy nem ment el panaszkodni a hölgyhöz recepcióra ez ügyben.<br> | Amennyit ki tudott venni szobából, az alapján nem sokban különbözött az ő saját szobájától és a sarokban egy nő volt, akinek a bőre hihetetlenül sápadt volt. A fejét a falnak támasztva, az ajtónak háttal álldogált. Egy ideig megdöbbenten bámulta őt, mivel nem tudta, hogy kicsoda lehet. Talán egy híresség? Esetleg a tulaj lánya? Már majdnem bekopogott, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Miközben még mindig bámulta őt, a nő hirtelen megfordult, ezért ijedten hátrahőkölt az ajtótól azt remélve, hogy nem vette észre, hogy kémkedett utána. Elment az ajtótól, egyenesen vissza a szobájába. A következő nap ismét visszatért az ajtóhoz és benézett a széles kulcslyukon. Ezúttal semmi mást nem látott csak vörösséget. Semmilyen alakot, vagy mozgást sem tudott kivenni a szobából, csak a teljesen mozdulatlan vörösséget látta. Azt gondolta, hogy az ott lakók biztos észrevették, hogy kémkedett utánuk az előző éjszaka, ezért letakarták a kulcslyukat valami piros dologgal. Kellemetlenül kezdte érezni magát, amiért gondot okozott a nőnek és remélte, hogy nem ment el panaszkodni a hölgyhöz recepcióra ez ügyben.<br> | ||
Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja kifaggatni a hölgyet még több információ reményében. Egy kis győzködés után, miután megígérte, hogy ezt senkinek nem fogja továbbadni, ezt mondta: "Hát, akkor elmondom magának, hogy mi történt abban a szobában. Még régen egy férj megölte ott a feleségét. Már azelőtt is azt vettük észre, hogy az emberek nem érezték magukat jól abban a szobában, de az a kettő nem volt átlagos ember. Teljesen falfehér volt mindenük, kivéve a szemüket, ami vörös volt." | Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja kifaggatni a hölgyet még több információ reményében. Egy kis győzködés után, miután megígérte, hogy ezt senkinek nem fogja továbbadni, ezt mondta: "Hát, akkor elmondom magának, hogy mi történt abban a szobában. Még régen egy férj megölte ott a feleségét. Már azelőtt is azt vettük észre, hogy az emberek nem érezték magukat jól abban a szobában, de az a kettő nem volt átlagos ember. Teljesen falfehér volt mindenük, kivéve a szemüket, ami vörös volt." | ||
+ | |||
+ | |||
+ | <h1>Mereana Mordegard Glesgorv</h1> | ||
+ | |||
+ | Van egy videó a YouTube-on "Mereana mordegard glesgorv" néven. Ha rákeresel, semmit nem fogsz találni. Ha néha találsz is valamit, minden amit látni fogsz egy 20 másodperces videó egy férfiről, aki folyamatosan téged bámul, semleges arccal, majd az utolsó két másodpercben vigyorog. Ez igazából csak egy része a videónak. | ||
+ | A teljes videó 2 percig tart, és a YouTube eltávolítatta, miután 153 ember aki megnézte kivájta a szemeit és elpostázta a YouTube főhadiszállására, San Brunoba. Az említett emberek majd | ||
+ | öngyilkosságot követtek el különféle módokon. Nem tudni jelenleg, hogy tudták elpostázni a szemeiket miután kivájták őket. Valamint a titokzatos felirat az alkarjukon sem lett még megfejtve. | ||
+ | A YouTube időszakonként felrakja az első 20 másodpercet a videóból, hogy elfojtsa a kíváncsiságot, hogy az emberek ne keressék és töltsék fel az eredeti verziót. A videót magát csak egy YouTube csapattag nézte meg, aki elkezdett sikítani 45 másodperc után. A férfi még most is erős nyugtatók hatása alatt él, és képtelen felidézni amit látott. A többi ember, aki egy szobában volt vele miközben ő nézte a videót, miután kikapcsolták neki, minden amit hallottak egy magas, fúrószerű hang volt. Senki nem mert a képernyőre nézni. | ||
+ | Sose találták meg a személyt, aki felrakta a videót, az IP cím pedig nem létezett. És az ember a videóról sose lett azonosítva. | ||
+ | |||
+ | <h1>A végzet</h1> | ||
+ | |||
+ | Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. | ||
+ | Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát. | ||
+ | Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek. | ||
+ | Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak. | ||
+ | A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort. | ||
+ | Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek. | ||
+ | És most viszi! |
A lap jelenlegi, 2014. szeptember 21., 10:50-kori változata
(Funnypasták erre: Kriplipaszta)
Tartalomjegyzék
- 1 Bizalom
- 2 Táborozás
- 3 A Vég őrzője
- 4 Az új menyasszony
- 5 Az Orvos
- 6 Játékbaba
- 7 A határon át
- 8 A lány a fényképen
- 9 Egyedül otthon
- 10 A Menyasszony
- 11 Fehér zaj
- 12 A Vasút
- 13 Egy anya szeretete
- 14 Rémálmok
- 15 Snuff filmek
- 16 Fénymásolatok
- 17 Üvegcsék
- 18 A Csapda
- 19 Bán Sára
- 20 Harmincharmadik születésnap
- 21 A Portrék
- 22 Az emelet
- 23 Karszalagok
- 24 Köszönöm
- 25 A tükrön túl
- 26 Harmadika
- 27 Cigaretták
- 28 Periférikus látás
- 29 Öt perc
- 30 Ébredj!
- 31 Tudatos álmodó
- 32 Pentagramma
- 33 Az igazi neve
- 34 A Nyelv
- 35 A vég
- 36 A három kívánság
- 37 Leon Czolgosz
- 38 A bevásárlólista
- 39 Eltűnve
- 40 Az emésztő tudat
- 41 Szomorú vasárnap
- 42 Visszatükröződő zűrzavar
- 43 Röntgen szemüveg
- 44 A másik leskelődő
- 45 Mereana Mordegard Glesgorv
- 46 A végzet
Bizalom
Meg kell bíznod bennem. Van egy tanácsom számodra, amit kérdés nélkül kell követned: be kell fejezned ennek az olvasását, és azonnal az utolsó bekezdésre ugrani. Tégy így, az összes többi bekezdés elolvasása nélkül, és most. Kérlek... bízz bennem.
Ami történni fog, teljes egészében a Te hibád. Megbuktál a teszten, és most veszélyben vagy. Ezt nem én írtam. Ők kényszerítettek rá. Az én ujjaim vannak a billentyűzeten, és a te szemeid a szavakon. Semmi több. Akármi történjék, ne nézz félre erről a szövegről. Addig olvasd, amíg másképp nem mondom Neked. És ha mondom, pontosan tedd azt, amit mondok. Amiért ezt nem úgy olvastad ahogy tanácsoltam, el fogsz pusztulni. Figyelj rám. Először is, ugord át a következő bekezdést. Bármit is teszel, ne olvasd el az ez után következő bekezdést. Teljesen figyelmen kívül kell hagynod, a szemeiddel rögtön az utána következőre kell ugornod. Ígérd meg nekem. Ez az egyetlen, utolsó esélyed rá, hogy kiváltsd a tettedet - hogy nem bíztál bennem. Ugord át a következő bekezdést, most.
Meg kellett tenned, nemde? Tudták, hogy így fogsz viselkedni. Bármit is teszel, nem számít mostmár. Ha van olyan ember az életedben akit szeretsz, hívd fel őket. Mondd el nekik mindazt, amit egy haldokló mondana. Rendezz el mindent, amire csak képes vagy. Ettől a pillanattól kezdve csupán addig létezhetsz, amíg ébren maradsz. Amikor aludni térsz, soha többé nem kelhetsz fel. Figyelnek Téged. Hallják a gondolataidat. Várnak Rád. És ha elalszol, eljönnek Érted. Bíznod kellett volna bennem.
Ha átugrottad a felső bekezdést, jól tetted. De még nincs mindennek vége. Így hogy megbíztál bennem végül, esélyt adtál magadnak az élethez. Csak ennyit kell tudnod, és nem többet. Figyelnek Téged. Hallják a gondolataidat. Arra várnak, hogy hibát kövess el, és amikor hibázol - ők ott lesznek. Eljönnek Érted. Ahhoz hogy életben maradj, vért kell szerezned. Ma. Holnap. Minden nap. Valaki olyan vérére van szükséged, akit szeretsz. Egy cseppre - nem többre, amit a nyelvedre helyezel. Ezt akarják. Erre van szükségük. Már Benned vannak, és várnak. Ha ébredés és alvás között nem táplálod őket egy szeretted vérével, soha többé nem ébredhetsz fel. Kövesd a tanácsomat. És soha, de soha ne nézd vissza az előző bekezdést. Bízz bennem. Kérlek.
Ha követted a tanácsomat a legelső bekezdésben, helyesen cselekedtél. Befejezheted az olvasást. De soha, semmilyen körülmények között ne olvasd el az átugrott bekezdéseket. Bíznod kell bennem. És kérlek, kívánj nekem szerencsét. Olyan fáradt vagyok. Olyan fáradt, hogy Te azt sem bírod képzelni...
Táborozás
Néhány hónappal ezelőtt egy feltörekvő természetfotós barátom eldöntötte, hogy egy egész napot tölt el a városon kívüli erdőben. Minél több háborítatlan képet akart készíteni a portfóliójába a fákról és az élővilágról. Nem félt az egyedülléttől, számtalan alkalommal táborozott már egyedül. Egy kisebb tisztás közepén felállította a sátrát és a nap további részét fényképezéssel töltötte. Négy tekercs filmet lőtt el az út során. Amikor elment előhívatni őket, meglátott négy képet amik rendkívül felzaklatták. Biztos volt benne, hogy nem követte senki az odavezető úton, és út közben sem találta semmi nyomát más táborozóknak. A legközelebbi lakott terület pedig kilométerekre volt tőle. Ha az éjszaka valaki rávilágított volna a sátorra, vagy egyáltalán a közelében lépdelt volna, felébredt volna rá. Senki sem volt a közelében aznap és azon az éjszakán. Ez a négy kép viszont a sátorban készült róla; ahogy az éjszaka közepén alszik.
A Vég őrzője
Akármelyik városban, akármelyik országban, keress egy elmegyógyintézetet, ahová be tudsz jutni. Amikor eléred a recepciót, mondd hogy meg szeretnéd látogatni azt a beteget, aki a Vég őrzőjének mondja magát. Gyermeki félelem fog költözni az ott dolgozó arcára, majd elvezetnek az épület egyik eldugott szegletében lévő szobához. Amit hallani fogsz, az valakinek a visszhangzó szavai, ahogy magához beszél egy olyan nyelven amit nem fogsz érteni, de mélyen érezni fogod a kimondhatatlan félelmet amit gerjeszt benned.
Ha a beszéd abbamarad, állj meg és gyorsan mondd hangosan: "Csak átkelek itt, csupán beszélni szeretnék." Ha még mindig csendet hallasz, menekülj. Rohanj, és ne állj meg semmi estre sem, ne menj haza, ne szállj meg valahol, csak fuss, és aludj ott, ahol összeesel a kimerültségtől. Reggelre megtudod, hogy megmenekültél-e.
Ha újra hallod a hangot miután kimondtad ezeket, menj tovább. Amikor odaérsz a cellához, egy ablaktalan szobát fogsz látni egy emberrel a sarokban, aki ismeretlen nyelven beszél és ringat valamit. Egyetlen kérdésre válaszol csupán: "Mi történik ha mind összegyűlnek?"
A szemedbe fog bámulni, és megválaszolja a kérdést borzasztó pontossággal. Sokan őrülnek meg abban a cellában, sokan eltűnnek a találkozás után, és néhányan véget vetnek az életüknek. De a legtöbben a legrosszabbat teszik. Te is azt fogod akarni. De tudd, hogy ha megteszed, abban a szobában halsz meg, azon személy keze által.
Minden itt leírtnál félelmetesebb.
Meg akarod majd nézni a Dolgot, amit a kezében tart. Ez a Dolog az egyik az 538 közül. Sosem gyűlhetnek össze. Soha.
Az új menyasszony
Egy fiatal pár esküvői fogadásán a vendégek eldöntötték, hogy részegen fognak bújócskát játszani. A vőlegény lett a hunyó, és sikeresen meg is talált mindenkit, az újdonsült menyasszonya kivételével. Lévén hogy sokáig nem válaszolt, a vőlegény végül dühös lett és úgy döntött már nem vicces ez a játék, így ott hagyta ahova bújt. Hetek teltek el, ő pedig elfogadta, hogy a menyasszony meggondolta magát és mással folytatta az életét; így tett hát ő is. Pár évvel később a takarítónő leporolt egy öreg utazóládát annak az épületnek a padlásán, ahol a fogadás volt, és kíváncsiságból kinyitotta. A láda belsejében az oszlófélben lévő menyasszony teteme volt, aki valahogy bezáródott a ládába, ahová elbújt. Nem lehet tudni, hogy megfulladt vagy éhen halt. Sikolyba torzult arccal találták meg, valamint hosszú karmolásnyomok borították végig a láda belsejét, ahogy megpróbált volna visszajutni ahhoz a férfihoz, akit szeretett.
Az Orvos
1944 telén, a túladóztatott hátországban, az Ardennekben egy német orvos teljesen kifogyott a vérből, kötszerekből és fertőtlenítőből. Egy megrázó mozsártűz következtében a teljes táborhely vérfürdővé változott. Akik túlélték úgy mondták, hogy a sikolyokon és a hadnagyuk kiáltozásain túl, hallottak valakit kislányos örömmel vihogni.
Az orvos körbe-körbe járkált a tűz alatt, majdnem teljes sötétségben, ahogy annyiszor, de sosem volt ennyire szegényes készlete. Nem számított. Tennie kellett a dolgát. Mindig a hasznosságára volt büszke.
A bombázás lassan véget ért, és a legtöbben fáradtan aludtak el a sötétben, a hajnal közeledtével - 1945 első napján. Az első fénysugarakra felébredtek sikoltozni kezdtek. Meglátták, hogy a kötéseik nem akármilyen kötések voltak, hanem húsdarabok és izomszalagok. Sokuk kapott vérátömlesztést, pedig nem volt elérhető vérkészlet. Minden ellátott sebesült szinte teljesen be volt fedve gesztenyebarnára száradt vérrel.
Az orvost egy lőszeres ládán ücsörögve találták meg, a semmibe révedve. Amikor az egyik férfi megközelítette és megkopogtatta a vállát, a köpenye leesett, így vált láthatóvá hogy hatalmas darab bőrt és húst nyúztak le a testéről szinte mindenhonnan. Egyik kezében szike volt, a másikban pedig vérátömlesztéshez használt fiola. Egyetlen abban a táborban ellátott sebesült sem érte meg 1945 Januárjának végét.
Játékbaba
IIllinois déli, vidéki részén egy játékvállalat elkezdett "realisztikus" játékbabákat árusítani a várandós anyáknak. De miután az anya megszülte a gyermekét, a játékbaba sírni kezdett. Végül még a ringatás, amiről azt híresztelték, sem nyugtatta meg, és egyáltalán nem lehetett elcsendesíteni. Amikor a baba sírni kezdett, a szülőnek meg kellett ütnie, idővel egyre erősebben, hogy végre elhallgasson. Az egyetlen, amitől teljesen elhallgatott a baba, ha a fejét a falnak csapva tönkretetted a szerkezetet, ami a sírást okozta. Több alkalommal viszont a szomszédok rendőrt hívtak gyermekbántalmazás miatt, és amikor azok kiérkeztek, csecsemők véres maradványait találták a falakon és a padlón szétkenve. A legtöbb esetben az anyák nem értették miért jött ki a rendőrség, hiszen ők csupán, ahogy mondták, "megszabadultak az ostoba babától" miközben egy csecsemő formájú csomagot ringattak a karjaik között.
A határon át
Volt egy pár Texasban, akik a Mexikói határon túlra terveztek egy hétvégi bevásárló kirándulást. Az utolsó pillanatban a bébiszitter lemondta a napot, így magukkal kellett vinniük a két éves kisfiukat. Egy órája a határon túl voltak már, amikor a kisfiú hirtelen elszaladt és eltűnt egy saroknál. Az anya megpróbálta megkeresni őt, de nem találta meg. Keresett egy rendőrjárőrt, aki azt mondta neki hogy menjen a kapuhoz és várjon. Nem egészen értette a nő az instrukciókat, de úgy tett ahogy mondták.
Nagyjából 45 perc múlva, egy mexikói férfi jelent meg a határon, a fiúval a karjaiban. Az anya hálásan odarohant hozzá, hogy megtalálta. Amikor a férfi észrevette, hogy a nő a fiú anyja volt, elejtette és elfutott. A rendőrség már várta.
A fiú halott volt, és az alatt a 45 perc alatt, amíg távol volt, felvágták a testét, kivették a belső szerveit, és kokainos zsákokkal tömték meg. A férfi úgy akarta átvinni a határon mintha aludt volna [a karjaiban].
A lány a fényképen
Egy iskolai napon egy Tamás nevű fiú ült az osztályban, matek órán. Még hat perc volt kicsöngetésig, amikor véget ért a tanítás. Ahogy a háziját oldotta éppen, valamire felfigyelt a szeme sarkából. A padja az ablak mellett volt, és ahogy odafordult, valamit meglátott a fűben. Egy fényképnek tűnt. Amikor az iskola véget ért, odarohant ahol látta. Nagyon gyorsan rohant, nehogy valaki más szerezhesse meg a képet.
Felvette a fényképet és mosolygott. A leggyönyörűbb lányról készült kép volt, akit valaha is látott. Harisnyanadrágot és piros cipőket viselt, kezével békejelet mutatva.
Olyan gyönyörű volt, hogy hogy találkozni akart vele a fiú, így körbeszaladt az iskolában, és mindenkit megkérdezett, akivel csak találkozott, hogy ismerik-e a képen látható lányt. Mindenki akit megkérdezett, azt mondta hogy "Nem". Teljesen letört lett.
Amikor hazaért, megkérdezte a nővérét, hátha ismeri a lányt a képen, de sajnos ő sem ismerte. Későre járt már, így Tamás felment az emeletre, az éjjeli szekrényre rakta a képet, és aludni tért.
Az éjszaka közepén Tamás arra ébredt, hogy valami kopog az ablakán. Olyan volt, mintha körmök kopognának rajta. Megijedt. A kopogás után kuncogást hallott, és látott egy árnyékot az ablaka mellett elsuhanni, így kikelt az ágyból, odament az ablakhoz, kinyitotta, majd hallgatózott, merről jöhet a kuncogás. Mire odaért, az elhallgatott.
Másnap Tamás körbekérdezte a szomszédokat, hogy ismerik-e a lányt a képen. Mindenki azt mondta "Nem". Amikor az anyja hazatért, őt is megkérdezte, de ő sem ismerte a lányt. Visszament a szobájába, a képet az íróasztalára rakta, majd elaludt.
Ismét kopogásra ébredt, fogta a képet az íróasztalról, és követte a kuncogást. Éppen az úton kelt át, amikor elütötte egy autó. A fényképpel a kezében halt meg.
A sofőr kiszállt a kocsiból hogy segítsen rajta, de már késő volt. Hirtelen meglátta a fényképet, és felvette.
Egy aranyos lányt látott a képen, aki három ujját tartja fel.
Egyedül otthon
Egyedül vagy otthon, és a hírekben egy gyilkosról van szó, aki szabadon van. Kinézel az üvegajtón, ki a kertbe, és látsz egy férfit állni a hóban. Pontosan úgy néz ki, mint aki a hírekben volt, és rád mosolyog. Nyelsz egyet, és azonnal tárcsázod a 911-et. Visszanézel, ki a kertbe, ahogy a füledhez szorítod a telefont, és látod hogy már közelebb van hozzád. Aztán elejted a telefont ijedtedben. Nincsenek lábnyomok a hóban. Az üvegajtón ő tükröződik.
A Menyasszony
Egy fiatalember és újdonsült felesége éppen nászútjukat töltötték Párizsban, mikor egyik este a hotelszobában a nő arra kérte férjét, üljenek le egy kicsit, beszélni akar vele. A nászút addigi felhőtlen hangulata megtörni látszott, a férfi érezte, komoly dologról lesz szó. Nem is zavarta meg szavával azt az egy perc csendet, amíg szerelme láthatóan minden lelki erejével azon volt, hogy szavakba öntse mondandóját.
Végül a nő annyit kérdezett:
- Akkor is mellettem maradnál, ha kiderülne, hogy mégsem vagyok igazán … szép?
A férfi megkönnyebbülten nevetett fel, rögtön eleresztett pár bókot, hogy megnyugtassa szerelmét, majd lágyan megsimogatta az arcát. Minden bizonnyal csak az elmúlt napok érzelmi túltelítettsége érte váratlanul feleségét, aki csupán egy pár megnyugtató szóra vágyott. A nő aggódva bár, de elmosolyodott, majd elővette a kendőjét. Felállt, odament a szoba túlsó felében lévő csaphoz, megnedvesítette a kendőt, és elkezdte törölgetni az arcát. A férfi csak csendben figyelte háttal álló kedvesét. Annyit látott, hogy a kendőn csak gyűlik a nő arcáról a smink, egyre vastagabban. Végül a nő abbahagyta a tisztítást, sóhajtott egyet, megfordult, és megadóan a férje szemébe nézett.
Egy óriási, groteszk, lila anyajegy borította be a fél arcát. A férj hirtelen megijedt, de egy pár pillanat múlva már bele is nyugodott a szokatlan látványba. Ennél sokkal súlyosabb dolog kell ahhoz, hogy elengedje élete szerelmét, akivel épp egy csodálatos új élet küszöbén állnak. Ám a felesége nem hallhatta a gondolatait. Ő csak annyit látott, hogy férjének elakad a lélegzete, és igyekszik szemével befogadni az ijesztő látványt. A nő könnyekben tört ki, és zokogva kirohant a nászutas lakosztályról. A férj tudta, hogy jobb lesz most magára hagyni a szerelmét, míg lenyugszik. Így várt pár percet, majd - most már a nagy titokkal megbékélve - elindult megkeresni a feleségét. Ám úgy tűnt, tévedett.
Nem találta szerelmét sem a mosdóban, sem az emeleten, sem bárhol a hotelben. Még a nászút idejének leteltével sem jelentkezett. Nem volt nála útlevél, sem pénz, így a férfi már a legrosszabbtól tartott. Felkereste a rendőrséget. A rendőrök tették, amit tenniük kellett, felvették az eltűnt személyek közé, csoportot szerveztek a keresésére. A férj is velük tartott, ahová tudott, de látta rajtuk, hogy ők csak úgy tekintenek a feleségére, mint egy újabb nő, aki meggondolta magát a házasságot illetően, és hazamenekült.
Teltek a napok, hetek, hónapok, de az újdonsült feleséget nem találták, a férfi pedig napról napra egyre kétségbeesettebb lett. Mást sem látott szemei előtt, csak azt a pillanatot, mikor szerelme a párizsi hotelszobában sírva fakadt. Tehetetlenségében úgy döntött, világ körüli útra indul, hátha valami csodálatos véletlen folytán megtud valamit rég eltűnt feleségéről. Több éves eredménytelen kutatás után egyszer Borneóban járt, ahol egy lepukkant helyi épületen a következő feliratot pillantotta meg: „Szörny-show”. Nem tudta igazán, mit takarhat ez az elnevezés, úgy döntött, benéz, és kideríti magának. Belépett, és egy életre megtanulta.
Embereket látott, rozsdás ketrecekbe zárva, akik a legkülönfélébb fejlődési rendellenességekben, betegségekben, tudatzavarban szenvedtek. Alig hitt a szemének, ahogy lassan haladt a ketrecek előtt. Egy tizenéves kislány, aki egykedvűen áll a ketrec közepén, a testét pedig mindenütt vastag szőr borítja. Egy középkorú, láthatóan zavarodott nő, akinek a bőre leginkább fakéregre hasonlít. Egy fiatal fiú, aki négykézláb rohangál fel-alá a ketrecben, és farkasokat megszégyenítő hangerővel csahol és hörög. Egy kéz nélküli, egy méter magas emberke, aki csak áll, és mereven néz a szemébe.
A legutolsó koszos ketrec hátsó sarkában pedig egy lihegő, összekuporodott, rángatózó teremtést látott, kopaszon, megcsonkítva, tetőtől talpig véres hegekkel borítva, ahogy minden lélegzetével mély morgás hagyja el a torkát. A férfi megállt, a ketreclakó pedig szeme sarkából észrevette a látogatót, és elhallgatott. Síri csend lett. Majd a teremtmény hirtelen velőt rázó sikításba kezdett, és embertelen erővel nekiugrott a ketrec belső felének. A férfi kétségbeesetten ordított fel, a lábai összerogytak, és könnybe lábadtak a szemei.
Nem a szörnytől rémült meg. Hanem az arcán attól a nagy, lila anyajegytől.
Fehér zaj
Ha tévét nézel, és a csatorna hangyás adásszünetre vált, azonnal kapcsold ki a televíziót. Ha túl sokáig nézed ezt a hangyás képet a tévében, egyszer csak meg fog állni. A szobában minden hang megszűnik, és még a fehér zaj sem szól többé. Ha ez megtörténik, nem szabad elnézned a képernyőről. Talán nem fogod észrevenni akkor, mielőtt félrenéznél a tévéről, de a tested is megáll akkor. Az idő körülötted, veled együtt, teljesen megáll. A fekete és fehér pontok lassan életre kelnek, látszólag véletlenszerű helyekre kezdenek kúszni a képernyőn. Nem a normális hangyás kép lesz ez, hanem mozgóképpé rendezik magukat lassan ismét a szemed láttára. Amikor a fehér zaj is visszatér, ismét átveheted az irányítást a tested fölött.
Soha többé nem nézheted azt a televízió készüléket. Csak adásszünetet fog adni, még kihúzva is. Ha tovább nézed a hangyás képet, ugyanezek az események fognak megtörténni, de végzetes következményekkel. Hogy mi történik pontosan, nem lehet tudni, mert mindenki aki megtapasztalta, eltűnt. Azt beszélik, hogy ha valaki újra elkezdi nézni a fehér zajt, vagy félrenéz a szünet közben, a fekete és fehér pontok újra elkezdenek mozogni, de te nem. A tekinteted végleg a képernyőre szegeződik, ahogy a kép újra visszatér, mintha a csatorna képe jönne vissza. Hamar rájössz, hogy ez nem így van, mert minden hang továbbra is hiányzik, és a tévén lévő kép egy ismerős környezetet mutat: a szobát, amiben vagy.
Az egyetlen dolog amit látsz még a tévében, az te vagy hátulról, és aztán az a dolog, ami miatt el fogsz tűnni örökre.
A Vasút
Az unokatestvérem és én San Antonioba utaztunk és útközben hírét hallottuk egy elátkozott vasúti átkelőnek. A történet így szólt: egy gyerekekkel teli iskolabusz egyszer lerobbant pont a síneken, amikor éppen jött egy vonat. A vonat túl gyorsan közeledett ahhoz, hogy a gyerekeknek esélyük legyen leszállni. Mind meghaltak.
Amikor megtaláltuk az átkelőt, megálltunk a kocsinkkal, pont a síneken. Mind a ketten egy kicsit idegesen és félve vártuk, hogy mi fog történni. Pont mielőtt úgy döntöttünk volna, hogy tovább indulunk, a kocsi elkezdett előre gurulni. Félelmünkben nem tudtunk mást tenni, mint levegőért kapva egymásba ragaszkodni, kitárt szemmel és szájjal. Örökkévalóságnak tűnő másodpercek után (ami valójában maximum öt lehetett) a kocsi megállt. Szétnéztünk, és a síneken túl találtuk magunkat. Most ez nem tűnik túl ijesztőnek, viszont amit utána láttunk az eléggé megrémített minket ahhoz, hogy visszaugorjunk a kocsiba és aznap éjjel még megtegyük az egész hat órás utat hazafele.
Miután megálltunk, mind a ketten körbejártuk a kocsit. A hat órás út alatt meglehetősen sok kosz rakódott a kocsira. Ez önmagában nem különös. Ami viszont az volt, az a sok pici kézlenyomat a kocsink hátulján. Gyermekek kezének a mérete volt. Sosem tudtuk lemosni a kocsiról.
Egy anya szeretete
Egy este egy házaspár a kocsijában utazott, amikor a távolban megláttak egy nőt, amint az út közepén veszettül integet. A feleség mondta az urának, hogy hajtson tovább, mert veszélyes lehet az éjszaka közepén megállni, a férfi viszont mégis úgy döntött, hogy lelassít. Nem akarta magát azzal a kétellyel hagyni, hogy mi történhetett volna, ha valaki esetleg megsérült és magára hagyják.
Ahogy közelebb értek, észrevették, hogy a nő arcát és karjait horzsolt és vágott sebek borították. Ekkor úgy döntöttek, hogy megállnak, hogy megnézzék miben segíthetnek. A sérült asszony [kétségbeesetten] könyörögve kérte, hogy segítsenek, mivel autóbalesetet szenvedtek, és a férje és az újszülött fia egy mély árokban vannak beszorulva a lecsúszott kocsiban. A férje halottnak tűnt, de a kisgyermek még úgy tűnt, hogy él.
Az utazó férj úgy úgy döntött, hogy lemegy és megpróbálja kimenteni a kisdedet az autóból. Megkérte a sérült asszonyt, hogy maradjon a feleségével a kocsijukban. Amikor leereszkedett az összetört kocsihoz, észrevette a két alakot az első ülésekben, de nem vizsgálta meg őket különösebben, hanem fogta kivette a kisbabát és gyorsan elindult vele vissza az anyjához. Amikor visszaért, nem látta sehol sem a nőt, így megkérdezte a feleségét, hogy hova lett. A felesége azt mondta, hogy a nő követte a férfit, amint lement a kocsihoz.
Amikor a férj visszament, hogy megkeresse, észrevette, hogy az első ülésekben halottan ülő két alak a házaspár, és az anya, aki megállította őket az egyikük.
Rémálmok
"Apu, rosszat álmodtam."
Pislogsz párat, és a könyöködre támaszkodsz. Az órád vörösen világít a sötétben - 3:23, hajnal.
"Szeretnél idemászni az ágyba és elmesélni?"
"Nem, Apu."
A helyzet furcsasága még inkább felébreszt. Alig tudod kivenni a lányod fakó alakját a szoba sötétjében. "Miért nem, drágám?"
"Mert az álmomban, amikor elmondtam neked mit álmodtam, az a valami ami Anyu bőrét hordta, felült."
Egy pillanatra ledermedsz; nem tudod levenni a tekinteted a lányodról. A takaró mögötted pedig mozogni kezd.
Snuff filmek
Láttál már valakit kamerák előtt meghalni?
A snuff olyan filmeket jelent, amik valódi gyilkosságot rögzítenek, szórakoztatási célból. Öngyilkosságok és kivégzések nem számítanak bele ezekbe. Az MPAA, az FCC és az FBI szerint, de még a Snopes.com szerint is, nincsenek ilyen filmek. Igen, még a Halál ezer arca sem ilyen. Minden amiről úgy gondolnád, hogy snuff, csupán hamisítvány, eljátszott, trükkfelvétel, mint azok a videók amiket ilyesmivel foglalkozó oldalakon találsz.
Márpedig ez hazugság.
Legalább - már amennyire megtippelhető - 30-40 snuff film létezik. A legrégebbi a néma filmek korában készült, egy rothadó celluloid szalagon van, a címe egyszerűen La mort d’une fille, és 1896-ban rögzítették. A legújabb, a hajviseletből és egy "Frankie Say Relax" pólóból következtetve, talán 1983-ban vagy 1984-ben készült, és Betán rögzítették.
Ezek a filmek erőszakosságban eltérőek, de mind tartalmaznak rituális közösülést, miután megölnek egy lányt szőke hajjal, és átható, gyönyörű kék szemekkel, aki nagyjából 19 éves lehet.
Ugyanazt a lányt. Minden egyes filmen.
Fénymásolatok
Egyedül dolgozol, amikor hirtelen elindulni hallod a fénymásológépet. Kimész és megnézed mi történik, számtalan fénymásolat tölti meg a gép tálcáját. Az egyik lapot a kezedbe kapod, és észreveszed, hogy egy rólad készült fénykép másolata. Téged ábrázol, holtan az irodai székedben, kitépett szemgolyókkal, átvágott torokkal. Mindegyik lap ugyanazt ábrázolja, más más szemszögből.
A gépben viszont nem találsz fényképet.
Üvegcsék
Birtokodba kerül egy régi doboz. Benne sokféle üvegfiola földdel, porral, és cement vagy betondarabkákkal. Mind fel van címkézve, hellyel és idővel, mint például "Port Chicago 1944/7/17" és "Guernica 1936/7/17". Egy látogatás után a könyvtárban kiderül, hogy ezeken a dátumokon hatalmas robbanások történtek számtalan halottal. Pár nappal később egy csomag érkezik feladó nélkül. Benne egy üres üvegcse, a szülővárosod nevével és jövő heti dátummal.
A Csapda
A második világháború utáni Berlinben kevés volt a pénz, szűkösek a készletek, és mindenki éhezett. Abban az időben meséltek egy történetet egy fiatal nőről, aki látott egy vak embert ahogy átküzdi magát a tömegen. Beszélgetni kezdtek. A férfi megkérdezte a nőt, hogy megtenne-e neki egy szívességet, el tudna-e vinni egy borítékot a rajta lévő címre. Mivel a nőnek éppen útba esett hazafelé, beleegyezett.
Elindult hogy kézbesítse a borítékot, körbenézett, hogy szüksége van-e esetleg valami másra is a vak férfinak. Látta, hogy a férfi a sötét szemüvege és a fehér botja nélkül siet a tömegben. A nő gyanakodni kezdett, és a rendőrségre ment. Amikor a rendőrök elmentek a borítékon lévő címre, hátborzongató dolgot találtak, három hentes gyűjtött emberi húst és értékesítette azt az éhezőknek.
És mi volt a borítékban, amit a nő kapott a férfitól? Csak egy jegyzet, ami így szólt: "Ő az utolsó akit küldök nektek ma."
Bán Sára
A koporsókat régen lyukakkal bennük építették, hozzácsatolva egy hat méteres rézcsővel és egy haranggal. A csőrendszer elegendő levegőt enged be az áldozatoknak, ha azok téves körülmények között lettek eltemetve, mert azt hitték, hogy halottak. Egy bizonyos kis faluban, Hunor, a helyi sírásó, amikor egy este harangszót hallott, elment megnézni, hogy nem csak a gyerekek szórakoznak-e. Néha a szél is csinálhatja a hangot. De most, egyik sem volt.
Lentről egy hang könyörgött és sírt, hogy temessék ki.
"Te vagy Bán Sára?" - kérdezte Hunor.
"Igen!" - válaszolt a halk hang.
"1827, szeptember 17-én születtél?"
"Igen!"
"A síron az áll, hogy 1857 február 20-án meghaltál!"
"Nem, én élek! Csak egy félreértés volt!"
"Bocsásson meg, asszonyom," -mondta Hunor miközben rálépett a harangra, hogy elhallgattassa azt és eltömítette a csövet földdel. "De most augusztus van. Bármit csináltál odalent, az biztos, hogy nem élsz már, és az is, hogy ott maradsz!"
Harmincharmadik születésnap
A 33. születésnapodon menj el a legközelebbi benzinkútra, és nézd meg az aznapi újságot. A fizetett hirdetések között lesz egy kis rész, ami megemlékezik a születésnapodról, és arra szólít fel, hogy fordulj meg. Miután hátranézel, egy fekete köpenybe öltözött fickó közeledik feléd. Ha elrohansz, örök életedre vadászni fog rád, majd végez veled. De ha úgy döntesz hogy megvárod, és nem menekülsz el, egy kis csomagot fog átadni neked. Abban pedig azt a tárgyat találod, amire mindennél jobban vágysz.
A Portrék
Egyszer volt, hol nem volt, négyszögletű kerekerdő közepén, állt egy fáradt vadász, aki épp befejezett egy hosszú vadászatot. Kezdett sötétedni és mivel eltévedt, úgy döntött, hogy elindul egy irányba, míg ki nem kerül az egyre nyomasztóbb lombozat közül. Körülbelül egy óra után, talált egy kis kunyhót egy apró tisztás közepén. Rádöbbenve, hogy milyen sötét lett, úgy döntött, hogy megnézi, el tud-e tölteni egy éjszakát a fent említett kunyhóban, mondjuk például. Megközelítette az ajtót és észrevette, hogy az félig nyitva van. Senki sem volt bent. A vadász lefeküdt egy egyszemélyes ágyra, úgy döntve, hogy majd reggel mindent megmagyaráz a tulajnak.
Ahogy körülnézett a kunyhóban, meglepődött, hogy sok-sok portré veszi körül, mindegyik hihetetlen részletességgel megfestve. Kivétel nélkül az összes a vadászt bámulta, az arcukon gyűlölet és megvetés látszott. Amikor visszanézett, rendkívül kényelmetlenül érezte magát. Végül egy kis erőfeszítést tett, hogy figyelmen kívül hagyja a gyűlöletteli arcokat és befordult a fal felé. Már nagyon kimerült volt, úgyhogy elaludt.
A következő reggel, amikor a vadász felébredt, megfordult a váratlan napsütésbe pislogva. Felnézve észrevette, hogy a kunyhóban nem voltak portrék, csak ablakok.
Az emelet
Még egész kis gyermek voltam mikor a családom egy öreg, kétszintes házba költözött hatalmas, üres szobákkal és recsegő parkettával. Gyakran voltam egyedül iskola után, mivel a szüleim igen sokat dolgoztak. Egyik koradélután mikor hazaértem a ház még mindig sötét volt. - - Anya - szólítottam, majd hallottam a válaszát az emeletről:
- Igeeeeen?
Azidőtájt még éppen a berendezkedéssel voltunk elfoglalva, így nem tájékozódtam könnyedén a szobák labirintusában, de tudtam hogy ő az egyik távoli szobában van, pont a folyosó végén. Kényelmetlenül éreztem magam, de meggyőztem magam, hogy minden rendben van és rohantam az anyukám felé, tudva hogy a puszta jelenléte elűzi minden [félelmemet - válasszatok] rossz érzésemet. Ahogy a kilincs felé nyúltam, hallottam a bejárati ajtó nyikorgását és édesanyám vidám hangját:
- Drágám, itthon vagy?
Visszahőköltem ijedtségemben, majd lerohantam a lépcsőn hozzá, azonban ahogy visszapillantottam láttam ahogy a szobaajtó résnyire kinyílik. Egy röpke pillanatra láttam valami nagyon furát odabent - máig nem tudom mi volt az - de engem bámult.
Karszalagok
Amikor a kórházba kerülsz, az orvosok egy karszalagot helyeznek a csuklódra, amin rajta van a neved. Többféle színű karszalag létezik és mindegyik szín mást jelent. A piros karszalagokat a halott emberekre rakják.
Volt egyszer egy sebész, aki éjszakai műszakban dolgozott egy tanuló kórházban. Épp akkor fejezett be egy műtétet és útban volt az alagsor felé. Belépett a felvonóba, de már állt benne valaki. Miközben a felvonó egyre lejjebb haladt, a sebész elkezdett a nővel beszélgetni csupa általános dologról. Amikor a felvonó ajtaja kinyílt egy másik nő épp be akart szállni, de a doktor hirtelen rányomott az ajtózáró gombra és megnyomta a legfelső emelet gombját. A nő először meglepődött, majd szemrehányóan megjegyezte, hogy az orvos milyen faragatlan volt és megkérdezte, hogy miért nem engedte be a másik nőt.
Az orvos ezt válaszolta: "Azt a nőt nemrég operáltam és meghalt a műtét közben. Nem látta a piros karszalagot a csuklóján?"
A nő elmosolyodott és felemelte a karját, majd ezt mondta: "Valami ilyesmit?"
Köszönöm
Éjjel 3 van, Halloween éjszakája, és te a barátaiddal mostanáig fenn voltál, hatalmas buli volt. Megnéztétek a kedvenc horror filmjeiteket, elolvastátok a kedvenc rémtörténeteiteket, és még a régi "Bloody Mary" trükköt is kipróbáltátok a tükörnél. Miután a barátaid hazamennek, nyújtózkodsz egyet és ásítasz, ideje eltenni magad holnapra, úgyhogy bemész a szobádba és lefekszel aludni.
Kicsivel később ráébredsz, hogy nem tudod kiverni a fejedből azokat a képzeletbeli lényeket amiket a tévében láttál. "Bah...Utálni fogom magamat ezért holnap" mondod hangosan, ahogy felkapcsolod az éjjeli lámpádat, ami már gyerekkorodban is segített átvészelni a rémálmokat. Perceken belül már félálomban vagy, kényelmesen bebújtál a takaró alá, a szemeid csukva vannak, és a fejedben már sokkal békésebb gondolatok járnak...
...amíg észre nem veszel valamit a fényben, ami árnyékot vet rád. Pislogsz, el akarod fordítani arcodtól a lámpát, de már késő: egy rothadó kéz megragadja a válladat. "Köszönöm, hogy felkapcsoltad a villanyt. Nehezen találtalak volna meg a sötétben."
A tükrön túl
Menj oda bármelyik tükörhöz, és tedd a kezed az üvegre.Ne aggódj, semmi nem kap el. Várj. Van hogy egy fél napig is eltart, van hogy egy pillanat az egész. De el fogod rántani a kezed, ha megérzed.
Férgek vagy százlábúak, ki tudja? Mind összezsúfolódva feszülnek a kezednek, mintha nem lenne hely a másik oldalon. Amikor elhúzod a kezed, a tükör ugyanolyan lesz, és neked sem lesz semmi bajod. De mostmár tudod, hogy ott vannak.
Harmadika
December harmadikán keress egy kézi tükröt, ami pont elég nagy ahhoz, hogy eltakarja az arcod. Rakd a fejed elé a tükröződő felével kifelé, menj be a fürdőszobába, kapcsold fel a villanyt, és állj a nagyobb tükör elé. Pontosan 23:34-kor, emeld a kézitükröt a fejed fölé. Ami a nagyobb tükörben fog látszódni, az nem fog visszanézni rád, de egy biztos: nem a tükörképed az. Nagyon óvatosan hátrálj ki a fürdőszobából és ne tartsd lentebb a kézi tükröt amíg a fürdőben lévő dolog nincs teljesen kint a látószögedből.
Ha nem így teszel, a dolog, amit a tükörben láttál, észrevesz, és rájön mit tettél...
Cigaretták
Keress egy nyilvános mosdót. Muszáj sűrűn látogatott mosdónak lennie, különben a szobának nem lesz elég visszamaradó árnyékenergiája. Egy hotel fürdőszobája tökéletesen megfelel. Várd meg az éjfélt. Mindenféleképpen legyen nálad két szál cigaretta. Minél erősebb a cigaretta, annál nagyobb a siker valószínűsége. Ülj le a sötétben és gyújts rá az egyik cigarettára. Bizonyosodj meg arról, hogy van a szobában tükör és hogy folyamatos szemkontaktust tartasz a tükörképeddel. A cigaretta égő parazsa pont elég fényt fog biztosítani ehhez. Mire a filterhez közeli negyedben tartasz a cigarettáddal, a szoba meg fog telni füsttel. Valószínűleg könnyezni fog a szemed, de ne pislogj. Ne vedd le a szemed a tükörről, akármit is csinálsz. Ha pislogsz, akkor feleslegesen csináltál eddig mindent.
Azt fogod észrevenni, hogy a tükörképed szép lassan elsötétül. A cigarettád izzó parazsának tükörképe lassan egy vörös szempárrá változik. A szobában lévő füst összesűrűsödik, s mielőtt feleszmélnél, hogy mi is történt, egy árny telepedik a mosdókagylóra. Cigit fog kérni tőled, ezért hoztál magaddal két szálat. Add az árnynak az egyik cigarettát, ami azonnal meg fog gyulladni amikor az az összeszáradt szájába veszi. Ettől kezdve akármit kérdezhetsz tőle, amit mond, igaz lesz. Megkérdezheted, hogy ki ölte meg Kennedyt vagy ki volt Hasfelmetsző Jack . Akármit kérdezhetsz, amit csak el tudsz képzelni. Viszont figyeld, hogy mennyit szívott el a cigarettából. Amikor már csak pár slukk maradt neki, a cigarettájából származó füst egyre inkább a meg fogja határozni körvonalait. A szellemszerű lény egyre valóságosabbá fog válni. Ebben a pillanatban pattanj fel és kapd el a szemeit egy söprő mozdulattal. A lénynek még mindig főleg füstből kellene állnia, úgyhogy a kezednek könnyen át kellene haladni a fején. Ha hagyod, hogy
befejezze a cigarettáját, akkor MEG FOG TÁMADNI, és nagy valószínűséggel bele is halsz a támadásba. Ha sikerül elkapni a szemeit, a lény őrült sikításba és átkozódásba kezd valamint a szemeit tartó kezed borzasztóan fog égni. NE NYISD KI A KEZED! Habár a szemei testén kívül vannak, ugyanúgy lát velük, mintha a szabadban lennének. Fuss a villanykapcsolóhoz, és kapcsold fel. Ez elűzi a lény fizikai testét és visszaküldi a árnyvilágba. Hagyd el a szobát és várj hajnali 3 óráig mielőtt kinyitod a tenyered. Az égető érzés elviselhetetlenné fog válni, de ha kinyitod a tenyered, az összes villany ki fog égni a házban, lehetővé téve a szellem visszatérését és bosszúját. Négy seb lesz a tenyereden, amikor kinyitod a kezed. Persze mind többnyire begyógyult égésnyom.
Mostantól fogva nem maradhatsz olyan sötét szobában amiben tükör is van, mivel a lény képes követni a kezeden lévő égésnyomokon keresztül. Mivel elvesztette a látását, mostmár éjfekete pokolkutyákkal fog követni, amik sokkal borzasztóbbak mint a lény maga. A pokolkutyák száma a veled kapcsolatba lépett lény erejétől függ. Ezek után mindig fázni fogsz, akármilyen meleg is van, valamint képes leszel apró csodákat tenni. Álmaid mindig rémálmok lesznek, viszont rémálmaid bizonyos szintű hatodik érzékként fognak működni. Soha nem leszel képes bármilyen jót előrelátni, csak a legborzasztóbb jövőbeli eseményeket. Ezek az események csak akkor válnak számodra is nyilvánvalóvá amikor már semmit nem tehetsz a megakadályozásukért.
Apró ár az abszolút tudásért.
Periférikus látás
Pillantottál már meg bármit is a szemed sarkából? Egy egyszerű mozdulat feltűnt a periférikus látómeződben. A legtöbben csak azt hiszik ez egy gyertyaláng árnya, vagy talán egy kisállat pajkos ugrándozása. Százból kilencven-kilencszer igazuk van.
De ott van az a felejthetetlen látvány. Könnyen megmagyarázható lenne a fenti indokokkal, de valami mégsincs rendben a dologgal. A gerinceden végigfutó hidegrázás, egy tűszúrás az oldaladban. Talán egy pillanatig el is veszted az eszméletedet, hogy a következő pillanatban feleszmélj. Ha ezek közül bármelyiket is tapasztalod, kezdhetsz aggódni. A periférikus látásunk a mozgások érzékelésére jött létre, akár sötétben is. Arra használtuk, hogy megvédjük magunkat a különféle ragadozóktól, és mint sok minden más az emberi természetben, ez is megmaradt - legyengülve. Ez a látómezőn túli érzékelés a mai napig figyelmeztet a veszélyekre. Ha a hideg futkározik a gerinceden, próbálj nem figyelni arra az árnyékra amit a szemed sarkából látsz. Jobb, ha nem látod.
Öt perc
A telefonod megcsörren egy ismeretlen hív. Vállat vonsz és felveszed. Egy hang a vonal másik végén megszólal: "Lenne esetleg 5 perced számomra?" Igent mondasz, a hívó lerakja a telefont.Az órára nézel..és 5 kibaszott perccel öregebbnek érzed magad.
Ébredj!
Többször beszámoltak már róla, hogy a kínzások áldozatai, a szenvedéseik közben, visszavonulnak egy fantáziavilágba, amiből nem tudnak felébredni. Ebben a katatón állapotban az áldozat egy olyan világban él, ami ugyanolyan, mint a normális, kivéve, hogy itt nem kínozták meg őket. Az egyetlen mód az ébredésre az, ha találnak valahol a fantáziavilágukban egy utasítást, hogy ébredjenek fel. Ez tájékoztatja őket a jelenlegi helyzetről, az állapotukról, és felszólítja őket, hogy ébredjenek fel. Még ezután is, néha hónapokba telik míg készek arra, hogy maguk mögött hagyják a fantáziavilágukat, de kérlek ébredj fel!
Tudatos álmodó
Az álmodás csupán az elméd eszköze arra hogy feldolgozd a nap eseményeit, nemde? Semmiféle természetfölötti nincsen bennük; mindenki álmodik. Úgy értem,vannak helyek amelyeket gyakran meglátogatsz álmodban. Egy ház,a bolt,az iskola... de ezek a helyek csak az elméd szüleményei,nemde? Elgondolkoztál valaha ezekről a helyekről és emberekről bennük?
Tudom, hogy ezt olvassátok, "tudatos álmodók". Irányítani tudjátok, hogy mi történik álmaitokban. Ti a film mögött vagytok, a membrán elválaszt minket.
Tudatos álmodó, gondolkoztál valaha azon, hogy mit érezhetett az a gyönyörű nő az álmaidban, amikor Te hirtelen úgy döntöttél, hogy megdugod? Ó, eléggé engedékenynek látszott, nem?
Elgondolkoztál már azon, hogy Te megerőszakoltad azt a nőt, tudatos álmodó?
Hogy nem volt más választása azon kívül, hogy a te akaratodat teljesítse miközben a tudata elborzadva figyelte az eseményeket?
Emlékezz erre, tudatos álmodó, az összes rettenetes dolog amiket álmaidban csináltál...És véleményed szerint, mégis mit gondolnak rólad azok, akiknek az álmok az otthonuk?
Mit akarnak veled és a fajtáddal tenni.
Várok, tudatos álmodó, várok azokra az estékre, amikor a kimerültség vissza fog téged tartani képességedtől.
Ó, a dolgok amiket Én fogok akkor Veled csinálni... Szép álmokat!
Pentagramma
Menj késő éjszaka a fürdőszobába. Gyújts egy pár gyertyát a tükör előtt, amik szükségesek a pentagrammához. Keress egy rúzst, vagy bármi mást ami vörösen fog, és rajzolj egy pentagrammát, a gyertyák legyenek a csúcsai. Most mindent beleadva imádkozz a Sátánhoz, miszerint a lelked el fog pusztulni, és nem fog fény érni életed végéig. A szavak sziszegő pokoli hangként fognak elérni hozzád. Egy hangos robajt hallasz, NE NÉZZ A TÜKÖRBE. Miután a zaj elcsitult, halkan számolj el húszig. Ne adj ki más hangot, ne tegyél hirtelen mozdulatot. Most mond ki annak a nevét, akit igazán utálsz. Ez az ember egy év szenvedés után szörnyű halált fog halni, egy hosszú tárgy (pózna, lándzsa) szúrja majd át a mellkasát, a szívén keresztül.
Azt tanácsolom ne vegyél a kezedbe Bibliát egy hétig ezután.
Az igazi neve
Bár Istenként hivatkozunk a zsidó mindenhatóra, eredetileg Jahvénak (Én magam) hívták az izraeliták. A legenda szerint Izrael magasrangú papjai egymás közt adták tovább az igazi nevét, ami 72 héber betűből állt; de ha valaki kimondta nevét, megjelent a megidéző előtt. Ez szükséges volt az éves rituáléhoz amelyen szemtől-szembe kértek megbocsájtást a nemzetnek.
Szóval mi történne, ha megtalálnád a kombinációt? Mit kérnél tőle? Jézus gondoskodott a figyelmeztetésről: "Nektek, barátaimnak, mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek." (Lukács evangéliuma 12: 4-5)
A Nyelv
Egy fiatal lány egyedül maradt otthon a kutyájával, hogy az megvédje. Amikor beesteledett, bezárta az összes ajtót és az összes ablakot, de az egyik ablak nem csukódott.
Úgy döntött, hogy nyitva hagyja és lefeküdt aludni. A kutyája elfoglalta szokásos helyét az ágy alatt.
Az éjszaka közepén a kislány egy csöpögő hangra ébredt, ami a fürdőszobából jött. A lány félt megnézni, ezért lenyúlt az ágy alá. Érezte a kutyája megnyugtató nyalogatását és visszafeküdt aludni. Majd ismét felébredt a csöpögésre, ismét lenyúlt az ágya alá, a kutyája ismét megnyalta a kezét, majd megint visszaaludt. Ez még egyszer megtörtént, majd a kislány kíváncsi lett a csöpögésre, felkelt és lassan a fürdőbe sétált. Ahogyan egyre közeledett, a csöpögés hangja felerősödött. Elérte a fürdőszobát, majd felkapcsolta a villanyt.Szörnyű látvány várta, a kutyája fel volt akasztva a zuhanyzóra, szétvágott torokkal és a vére a kádba csöpögött.
Valami a fürdőszobai tükörben megragadta a tekintetét, ezért odafordult. Írást látott a fürdőszoba tükrében a falon, ami a kutyájának a vérével volt felírva: NEM CSAK A KUTYÁK TUDNAK KEZET NYALNI
A vég
Miközben a férfi hazafelé tartott a városon keresztül, egy ember lépett elé a sikátorból. Felkészült hogy megvédje magát,de az ember csak ott állt. Ahogy végignézett rajta, látta hogy az ember úgy néz ki, mint egy hippi. Mint egy komikus karikatúrája egy hippinek; hosszú zsíros haj és szakáll, szandál... és egy kartonpapír rajta felirattal: "A VÉG KÖZEL VAN".
"Ez elég szokatlan,még egy hippihez képest is." - gondolta a férfi.
"Akarsz valamit?" - kérdezte.
"Az apokalipszis közeleg," mondta a hippi. "Szükségem van a segítségedre."
A férfi kikerülte a hippit és továbbsétált. "Jól be van állva a faszi" - gondolta. De a hippi utánaindult, majd megállt mellette.
"Kérlek, szükségem van a segítségedre!" - mondta a hippi.
"Figyelj ember,nem igazán érdekel az, amit mondani akarsz." - mondta a férfi és továbbállt.
A hippi a falhoz támaszkodott és nézte ahogy elmegy a férfi. Nem csalódott túlzottan; sok ember válaszolt már így neki. "Még egy kételkedő" - gondolta, miközben a csuklóján lévő sebeket piszkálta.
A három kívánság
Egy idős ember egyedül mendegélt egy sötét ösvényen. Nem volt biztos, hogy melyik irányba haladjon tovább, mivel elfelejtette hogy hova is utazik... és hogy ő maga kicsoda.
Miközben leült egy kicsit hogy kinyújtóztassa megfáradt lábait, felnézett; hirtelen egy összetöpörödött öregasszony állt előtte.
Fogatlan száját széles vigyorra húzva a következő kérdést szegezte az embernek: Most pedig mondd a harmadik kívánságodat. Mi lesz az?
-Harmadik kívánságot? - lepődött meg az ember. - Hogyan lehet ez a harmadik kívánságom, miközben még az első kettőt sem használtam fel?
- Már kívántál kettőt - mondta az öregasszony - de a második kívánságod az volt, hogy állítsak mindent vissza arra az állapotra, mielőtt teljesítettem volna az első kívánságod. Ezért nem emlékszel semmire; mivel minden abban az állapotban van, mielőtt kívántál volna. - Kacagott az ember képébe - Ezért van már csak egy kívánságod.
- Értem - mondta az ember eltűnődve - Nem hiszek ebben, de egy próba nem árthat. Szeretném tudni, hogy ki vagyok valójában.
- Vicces - mondta az öregasszony, mielőtt teljesítette volna a kívánságot és örökre eltűnt volna - Ez volt az első kívánságod...
Leon Czolgosz
Leon Czsolgoszt, William McKinley (Amerikai Egyesült Államok 25. elnöke) orvgyilkosát 1901. október 29-én végezték ki az auburni börtönben, New York megyében. Eközben egy olyan negyeddollárost találtak a személyes holmijai közt, amit 2218-as dátummal verettek. A negyeddollároson nem George Washington arca volt, hanem egy arc, ami még azonosításra vár.
A bevásárlólista
Csörög a telefonod; édesanyád az. Mivel szerelőnél van a kocsija, megkér hogy menj el a boltba és vegyél neki pár apróságot. Kenyeret, tejet, gabonapelyhet és csirkemellet.
Miután leírod ezt a rövidke listát, egykedvűen szállsz be a kocsiba és veszed meg a dolgokat a boltban. A pénztárosnő viszont egy furcsa megjegyzést tesz: "Tudja, nem várható hiány dobozos tejből".
Miután anyád házához érsz, bekopogtatsz. Semmi válasz. Úgy döntesz, hogy benyitsz az ajtón; akadály nélkül nyílik. Lerakod a zacskót a konyhapultra. Hmm, furcsa. Már van a pulton hat ugyanolyan zacskó; néhányban már megromlott a tej és a csirkemell. "Anya" szólsz, de senki nem válaszol. Kilépsz a konyhából, és átmész a nappaliba. Anyád ott ül a nappaliban lefejezve, feje az ölében pihen. Azonnal kihívod a rendőrséget. Miután befejezték a helyszínelést, megemlítik a rendőrök, hogy anyád már egy hete halott volt. Továbbá a rendőrségi pszichológus is beszélni akar veled. Miközben elkeseredetten ülsz a bejárati ajtónál lévő lépcsőkön, meghallod ahogy a pszichológus a nyomozóval beszél.
"Nem ritka, hogy a skizofréniától szenvedő emberek ismétlődő cselekvések ciklusába zárkóznak el" - mondja a pszichológus.
Magadban gondolod - "Nem beszélhetnek rólam. Skizofrénia? Ugyan már. Ismétlődő cselekvések? Azt hiszik, hogy én tettem ezt?"
Hirtelen megcsörren a telefonod. "Halló?"
"Szia drágám, én vagyok az. Meg tudnál állni a boltnál és tudnál venni egy kis csirkét és tejet? Ja, és kellene egy kis kenyér és gabonapehely is."
"Persze anya, mindjárt ott leszek..."
Eltűnve
Bármikor megtörténhet, amikor egyik reggel egyedül ébredsz fel otthon. Ez normális lehet a helyzetedtől függően, viszont ez a reggel más lesz. Miközben a környezeted ugyanúgy fog kinézni mint máskor, fel fog tűnni, hogy minden a szokottnál csendesebb. Ha kimész a házból, nem fogsz látni egyetlen egy madarat, bogarat... vagy embert sem. Akármerre is mész, nem fogsz találkozni még egy értelmes emberi lénnyel. Az egész világ sértetlen és üres lesz, téged kivéve.
Pillanatnyilag több mint 100000 ember hiányzik az Egyesült Államokban. Néhány ezek közül egyszerű gyilkosság vagy emberrablás, de a többinél nem tudják megmagyarázni az eltűnés okát vagy megtalálni a maradványokat.
Az emésztő tudat
Az emberi történelem krónikáinak hosszú, elfeledett történelmében van egy lény. Ez a lény nem a ma ismert létünk része.
Kétlem, hogy a képzeletünkön kívül is létezne. De ez nem gátolja meg őt semmiben, nem jobban mint ahogy te tudod a természetet megzabolázni.
Ha már egyszer tudomásodra jutott ez a lény, meg fog találni. Mint egy parazita, kiszív minden kétkedést belőled. Nem bármilyen kétséget, hanem azokat, amik a létezésében kétkednek. Ez ártalmatlan lenne, ha nem az történne, hogy minél többet élősködik rajtad, annál inkább valóságosabbá válik. Minél inkább hiszel benne, annál erősebb lesz.
És ha majd minden sejted hinni fog...
Nos, majd meglátod, mi fog történni.
Szomorú vasárnap
A "Szomorú vasárnap" egy sláger címe, melyet 1933-ban írt Seress Rezső. Közismertebb úgy a világ többi részén, mint "A magyar öngyilkos dal", mivel több száz (vagy ezer) öngyilkosságot inspirált a hallgatása. Bár a számot többen is feldolgozták, a legismertebb Billie Holiday feldolgozása. Sokan városi legendának és egy briliáns marketing kampánynak gondolják.
A verzió, amit a rádióban is sugároztak azonban nem az eredeti verzió. Seress Rezső eredetileg barátnőjének írta, aki elhagyta őt. A dal sikeresen összehozta őket megint egy kis időre mielőtt a lány kiugrott a lakása ablakán. Rezső éppen nem tartózkodott otthon. A barátnője egy üzenetet hagyott hátra neki: "Szomorú Vasárnap".
A dalt megváltoztatták kiadás előtt. Seress Rezső öngyilkosságot követett el 1968 januárján; kiugrott az ablakán, ahogy a jegyese is tette...
Visszatükröződő zűrzavar
A következő alkalommal mikor egyedül leszel a szobádban,kapcsold le a villanyt.Gondolj valamidre aminek változhat a hossza, mint például a hajad. Állj a tükör elé úgy, hogy tisztán lásd. Fogj egy vonalzót, és a tükörbe nézve válassz ki egy hajszálat, véletlenszerűen; össze kell keverned. Tartsd olyan pozícióba, amelyikben a legjobban megtudod mérni. Nézz le. A tiéd más lesz. Ne nézz fel. Ne fordíts hátat annak a tükörnek soha többet.
Röntgen szemüveg
Rövid ideig 1971ben, egy New Jersey-i cég árusított "röntgen" szemüveget, amit Marvel képregényekben reklámoztak. Akik ezen a szemüvegen keresztül néztek televíziót arról számoltak be hogy "pokoli" vagy "pokolhoz hasonló" képeket láttak. A jelenségek előfordulása független volt attól hogy, a készülék be volt-e kapcsolva vagy sem. A cég gyorsan bezárt és a kutatások fényt derítettek arra hogy a cég székhelye egy évszázadok óta elhagyatott temetőben volt.
A másik leskelődő
Egy férfi elment egy hotelba és a recepciós pulthoz fáradt, hogy kivegyen egy szobát. A recepciós hölgy átadta neki a kulcsát, majd azt mondta neki, hogy a szobája felé vezető úton van egy ajtó, ami nincs számozva, be van zárva és senki nem teheti be oda a lábát. Elmagyarázta, hogy az egy raktárszoba és tilos bárkinek is bemennie oda. Erre többször is figyelmeztette a férfit, mielőtt az elindulhatott volna a lépcső felé. Követte is a hölgy utasítását és egyenesen a szobájába ment, majd rövidesen lefeküdt. Habár a nő akaratoskodása felkeltette a kíváncsiságát, ezért a következő éjszaka elment ahhoz a bizonyos ajtóhoz és lenyomta a kilincset. Természetesen az zárva volt, ezért lehajolt, hogy be tudjon kukucskálni a széles kulcslyukon. Hűvös szellő járta át azt, szinte a szemét is csípte a hideg.
Amennyit ki tudott venni szobából, az alapján nem sokban különbözött az ő saját szobájától és a sarokban egy nő volt, akinek a bőre hihetetlenül sápadt volt. A fejét a falnak támasztva, az ajtónak háttal álldogált. Egy ideig megdöbbenten bámulta őt, mivel nem tudta, hogy kicsoda lehet. Talán egy híresség? Esetleg a tulaj lánya? Már majdnem bekopogott, hogy a kíváncsiságának eleget tegyen, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Miközben még mindig bámulta őt, a nő hirtelen megfordult, ezért ijedten hátrahőkölt az ajtótól azt remélve, hogy nem vette észre, hogy kémkedett utána. Elment az ajtótól, egyenesen vissza a szobájába. A következő nap ismét visszatért az ajtóhoz és benézett a széles kulcslyukon. Ezúttal semmi mást nem látott csak vörösséget. Semmilyen alakot, vagy mozgást sem tudott kivenni a szobából, csak a teljesen mozdulatlan vörösséget látta. Azt gondolta, hogy az ott lakók biztos észrevették, hogy kémkedett utánuk az előző éjszaka, ezért letakarták a kulcslyukat valami piros dologgal. Kellemetlenül kezdte érezni magát, amiért gondot okozott a nőnek és remélte, hogy nem ment el panaszkodni a hölgyhöz recepcióra ez ügyben.
Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja kifaggatni a hölgyet még több információ reményében. Egy kis győzködés után, miután megígérte, hogy ezt senkinek nem fogja továbbadni, ezt mondta: "Hát, akkor elmondom magának, hogy mi történt abban a szobában. Még régen egy férj megölte ott a feleségét. Már azelőtt is azt vettük észre, hogy az emberek nem érezték magukat jól abban a szobában, de az a kettő nem volt átlagos ember. Teljesen falfehér volt mindenük, kivéve a szemüket, ami vörös volt."
Mereana Mordegard Glesgorv
Van egy videó a YouTube-on "Mereana mordegard glesgorv" néven. Ha rákeresel, semmit nem fogsz találni. Ha néha találsz is valamit, minden amit látni fogsz egy 20 másodperces videó egy férfiről, aki folyamatosan téged bámul, semleges arccal, majd az utolsó két másodpercben vigyorog. Ez igazából csak egy része a videónak. A teljes videó 2 percig tart, és a YouTube eltávolítatta, miután 153 ember aki megnézte kivájta a szemeit és elpostázta a YouTube főhadiszállására, San Brunoba. Az említett emberek majd öngyilkosságot követtek el különféle módokon. Nem tudni jelenleg, hogy tudták elpostázni a szemeiket miután kivájták őket. Valamint a titokzatos felirat az alkarjukon sem lett még megfejtve. A YouTube időszakonként felrakja az első 20 másodpercet a videóból, hogy elfojtsa a kíváncsiságot, hogy az emberek ne keressék és töltsék fel az eredeti verziót. A videót magát csak egy YouTube csapattag nézte meg, aki elkezdett sikítani 45 másodperc után. A férfi még most is erős nyugtatók hatása alatt él, és képtelen felidézni amit látott. A többi ember, aki egy szobában volt vele miközben ő nézte a videót, miután kikapcsolták neki, minden amit hallottak egy magas, fúrószerű hang volt. Senki nem mert a képernyőre nézni. Sose találták meg a személyt, aki felrakta a videót, az IP cím pedig nem létezett. És az ember a videóról sose lett azonosítva.
A végzet
Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát. Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek. Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak. A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort. Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek. És most viszi!