Kriplipaszta

Etherpad

eldöntöttük haverokkal hogy fordítunk pár angol szöveget

de minden etherpad meghalt

then WHO WAS INTERNET

A bodrikutya

Még tavaly nyáron történt, amikor elmentem sétálni este, mert aludni nem tudtam. Szóval sétáltam a szántó mentén, amikor egyszer csak valami mozgást láttam a búzásban. Morgás szerû hang hallatszott, rögtön eszembe jutott, hogy lehet a Magdi megint elfelejtette bezárni a kutyát, elordítom magam hát: -IHALY BODRI A KURVAANYÁD HELYIDRE MENJ De Bodri, egyértelmûen megtagadta a parancsomat, mivelhogy nem is a Bodri volt.

DE AKKOR KI VOLT KUTYA

Egy /b/etyárjó történet

Történt egyszer valamikor, mikor épp semmi más nem történhetett volna, történetesen egy kis falu közelében, hogy János, a betyár kint vágtatott a pusztában. Erős kezével az ostort szorította, amivel igen csak nagyokat sózott lovára. Ment is János szélsebesen, amikor egyszer csak szembe találkozott egy pulykával. „Ejj beszép pulyka vagy te, íjnye!” – mondta János a betyár az igen szép pulyka láttán, mivelhogy az igen szép volt. „Hurr!” – felelt a pulyka fenyegetően. „Durr!” – kiáltott rá János rátartva fegyverét, aki most már az ellenséget látta az igen szép pulykában. De akkor különös dolog történt, a pulyka biza’ szónak eredt és a következőket mondotta: „Ó uram/b/átyám, örvendek, hogy látom itt errefelé, mivelhogy elég ritka felénk a /b/etyárkodás, tudja mióta…” Azonban a pulyka nem tudta befejezni mondanivalóját, mivelhogy egy nagy, vörös rák jelent meg, aki meglehetősen különös karakterkészlettel rendelkezett, és egy ismeretlen szó volt a seggére tetoválva, sokszor. A ráknak X alakba állt a szeme, nevetett és valami különösfajta medvét emlegetett. János, a betyár azt gondola nincs veszély, csak egy retardált rák az, eltette fegyverét és furcsán nézett. Azonban a rák hirtelen felindulásból abbahagyta a vigyorgást és átszelte János lovának torkát, ami aztán halálnak halálával halt. Senki nem tudja mi történt ez után, valószínűleg mind megette egymást, de azt beszélik, hogy a mai napig hallani János lovának nyerítését, minden hétfőn 11 órakor, a hivatalnál, a Jenőnél.

Lajos

Lajosnak hívták, de a többiek csak Lajosnk becézték. Alig múlt el 2 éves, de már most különlegesnek tartották őt. A bölcsödében a többi gyermek kerülte, senki sem akart vele játszani. Lehetett ez többek között azért is, mert roma származása lévén erős bűzt árasztott. Hihetetlenül magányosnak érezte magát. A felgyülemlő érzelmeket ezért versekben osztotta meg a külvilággal. Egyik nap, mikor éppen egy értekezést írt a világgazdasági helyzetről, Lajos hangokat hallott a földszinti nappaliból. Kiváncsi csecsemő volt, gondolta utána jár a történetnek. Átlépve részeg apja félájult testét bemászott a babakocsijába, hogy kivizsgálja az esetet. Miközben gurult az EU-s pénzből akadálymentesített lépcsőkön egyik verse járt az eszében: "Lajos vagyok jöhetsz-mehetsz de olyan raj mint én sosenem lehetsz!" Elmosolyodott. A szoba ajtaja elé érve elbizonytalanodott. Valami furcsa érzés kerítette hatalmába.

Feri rémálma

Ferí sikeres középkorú vállalkozó volt. Habár nem volt kimagasló tehetsége semmiben, jó kapcsolatai és szerencsés húzásai jelentős vagyonhoz juttatták. Mivel az üzleti élet már nem tartogatott számára kihívásokat, úgy döntött hogy a politikai életben próbálja ki képességeit. Egyszer viszont kiszivárgott egy a rengeteg párttársainak adott beszédeiből, ami tönkretette pártját és saját politikai karrierjét. Majd felhívta Viktort hogy megkérdezze: "Viktor, miért basztál ki velem ilyen istentelenül, te céda?" Viktor azonban ezt válaszolta: "Feri, én nem tudok semmiről, egész hétvégén otthon kormányoztam a családom."

DE AKKOR KI VOLT KISZIVÁROGTATÓ